Képviselőházi irományok, 1878. XV. kötet • 619-695. sz.

Irományszámok - 1878-671. A közlekedésügyi bizottság jelentése, „a tiszavidéki vasut megváltásáról” szóló törvényjavaslatról

671. szám. 317 1875-ben 198 frton 1876-ban 180 > 1877-ben 162 > 1878-ban 171 > 1879-ben 210 > és ha most a beváltás a társaság által kikötött 245 fit árfolyam mellett történik, mondható, hogy a tiszai vasút részvényeseinek minden méltányos és igazolható követelése teljes mértékben kielégíttetik. E részvényenkénti 245 frt, tiz évi kisorsolás mellett fizetetik ki; a kisorsolt kötvények, valamint az addig járó kamatok a szelvények bemutatása mellett, az illető részvény tulajdonossának készpénzben és minden levonás nélkül fognak kifizettetni a m. k. központi pénztárnál Budapesten, vagy a kormány által megállapítandó fizetési helyeken. A magyar állam továbbá 1880. január 1-ső napjától kezdve átveszi a vasútnak minden néven nevezendő ingó és ingatlan tulajdonait, könyveit, leltárait, számadásait, összes irattárát, továbbá átveszi összes személyzetét, nyugdíjalapját és annak kötelezettségeit, pótolja az állami pénztárból a nyugdíjigényeket, ha arra az illető alap nem elegendő; elvállalja egyszersmind 1880. január 1-től fogva a társulatnak minden néven nevezendő tartozásait és kötelezettségeit kivétel nélkül; fizeti a társaság elsőbbségi kötvényeinek törlesztéseit s kamatjukat és érvényben fentartja az erre megállapított elsőbbségi jogokat. Egyszersmind a tiszavidéki vasút tényleges átvételével, a magyar állam a tiszavidéki vasút kezelése és az e feletti rendelkezésre nézve azonnal korlátlan jogot nyer; csupán az hagyatott még fenn, hogy az állam telekkönyvi tulajdonát véglegesen nem kebelezheti be, csak mikor a részvények utolsó részét teljesen beváltotta, de ekkor ezen telekkönyvi átirást eszközölnie jogában álland a társulat képviselőinek minden további megkérdeztetése és külön engedélye nélkül. Mindez tehát szerintünk annak tökéletes bizonyítéka, hogy az igazgató-tanácsnak fennmaradása fölösleges, mert oly kikötések mellett, mint a minőket kivonatüag a szerződésből fentebb felsoroltunk, tulaj donképeni functiója a továbbra is fenntartandó igazgató-tanácsnak egyáltalán nincsen és igy igen merész argumentatiónak kell tartanunk a kormány által elfogadott szerződés 5. §. 2. pontjának azon állítását, hogy a részvényesek jogai és érdekei megvédése és képviselete czéljából, a végleges lebonyolításig a teljes igazgató-tanács fenntartassák, mert a szerződés szerint nincs többé védendő részvényes érdek, és a társulat összes ügyei egyidejűleg lebonyolíthatnak. Azt még csak feltenni sem akarjuk, hogy a „teljes létszámában és jelenlegi alakjában" fenntartandó igazgatóság azért volna szükséges, hogy az évenkint kétszer létesítendő sorsolásokat ellenőrizze, más teendő pedig az igazgató-tanácsra és felügyelő bizottságra nem vár. Szerintünk van ezen mintegy 400,000 frtot tevő tartalékalapnak kamatostól, mely a tervezett átvétel szerint a fenntartandó igazgató-tanács jutalmára szolgálna, sokkal helyesebb és természetszerűbb rendeltetése. Ugyanis a szerződés 7. §-ának a) pontja szerint a magyar állam átveszi a tiszai vasút összes személyzetét és biztosítja azoknak állásukból és a nyugdíjalapból származó jogaikat. Ennek folytán kell, hogy kielégíttessék minden jogosult nyugdíjigény és mennyiben az arra szükséges összeg, az átvett tiszai vasúti nyugdíjalapból ki nem telnék, köteles az állam az állampénztárból a hiányzó nyugdíjalapot pótolni, és igy az arra szükséglendő összeg az országos költségvetés kiadási tételei között fog helyet foglalni. De e nyugdíjigények a tiszai vasútnál az utóbbi években rohamosan emelkedtek. Egyrészt azért, mert a tiszai pálya 1856-ban alapíttatván, az azóta elmúlt negyed század alatt a legtöbb tiszai vasúti hivatalnoknál beállott azon időpont, hogy a biztosítottak nyugdíjaikat igénybe vehessék.