Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.

Irományszámok - 1878-554. Törvényjavaslat a Sörény megyei ideiglenes közigazgatási rendszernek három évre való fentartásáról szóló 1877. évi IV. törvényczikk hatályának további egy évre való kiterjesztése iránt - 1878-555. A képviselőház közgazdasági bizottságának jelentése, a szarvasmarha tenyésztésére az ez idei költségvetésben előirányzott 61,000 frtnak 150,000 frtra emelése iránt

555. szám. 87 csekély kivétellel, a marhatenyésztés nem áll azon fokon, hogy általa akár az állatoknak fogyása, akár a faj elkorcsosodása orvosolható lenne. Nem akarja a bizottság állitani, hogy az illetékes faktorok nem igyekeztek volna az általánosan érzett bajo;i segíteni; hiszen adatokkal igazolható, hogy igenis azon anyagi segély­lyel, mely a törvényhozás által a kormány rendelkezésére bocsájtatótt, már is történt annyi, a mennyi ily csekély összeg mellett történhetett; sö't a dotatiónak magasabb előirányzata is azt bizonyítja, hogy a komoly szándék és érzék sem hiányzik a marhatenyésztés előmozdítása és fejlesztéséhez. De a valódi szükséglettel és azon valóban eléggé nem méltányolható kiváusággal szem­ben, melylyel a gazdaközönség, a viszonyok által szorongattatva, ma fellépni kénytelen, és továbbá azon nagy fontosság mellett, melyet a marhatenyésztés ügye gazdaságaink vitelének sürgetett reformjánál komolyan megkövetel, az érzék és jó szándék egyedül nem elegendő, valamint nem elegendő azon összeg sem, melyet az ez idei előirányzat tartalmaz. A bizottság fentarija magának, hogy azon jelentésében, melyet az előidézett kérvény iránt előterjeszteni szerencsés leend, részletesen kifejtse nézetét a marhatenyésztés fontosságáról, előmozdí­tása és fejlesztése egyéb hathatós előfeltételei és eszközeiről; azonban addig is szükségesnek tartja megemlíteni, hogy az ország jelentékeny részében a marhatenyésztésnek elhanyagolását oly gazdasági kórállapotnak tekinti, mely forrását leli egyebek közt a gazda pénz- és hitel-hiányá­ban ; — valamint a gazdaság egyéb ágainál, úgy itt is módját kell találni annak, hogy a gazda bajainak emiitett forrásától szabaduljon, — minek egyik hathatós eszköze, az országosan, tehát az anyagi erők egyesítése által adandó, de mindenesetre csakis a czélnak megfelelőn és reálisan felhasználandó segély. Hogy pedig ezen segély annál hathatósabb, minél nagyobb azon összeg — megtartva mindazonáltal a helyes arányt és az okszerűn követelhető segélyezés határát — mely ily czélok elérésére a kormánynak rendelkezésére áll, azt kétségbe vonni senki sem fogja. De a segély nyújtásának módja is fontos. Nem kívánhatná a bizottság, hogy p. o. a kormány készpénzt nyújtson egyeseknek a marhatenyész-anyag beszerzésére, — mert kétséget nem szenved, hogy a pénznek a megfelelő czélra történt fordítása nehezen lenne ellenőrizhető; azt sem kívánja a bizottság, hogy a tenyész ­anyag maga ingyen adassék oda stb.; azonban elismerve azt, hogy a marhatenyésztés emelése és az elkorcsosodás meggátlása első sorban a tenyészanyag helyes kiválasztása, kiosztása és okszerű elhelyezésétől függ, kívánatosnak tartja a bizottság, hogy a kormány a tenyész-állatok faját és minőségét a vidék, a" lakosság sajátságainak stb. mérlegelése mellett gondosan meg­állapítsa, az egyes elhelyezéseknél nyereségre ne számítson, és tegye lehetővé, hogy az illetők lehetőleg előnyös törlesztési módok szerint juthassanak a tenyészanyag birtokába. A vidéki gazdasági egyleteknek lényeges feladatát képezhetné az igy elhelyezett tenyész­anyag gondozása iránt általában társadalmi úton élénk érdeklődéssel, leginkább érvényesíthető felügyelettel útbaigazító felvilágosítást nyújtani, és igy a kormány ily irányú tevékenységét czélirányosan kiegészíteni. Az ok, mely miatt tehát a bizottság kötelességének tartotta e tárgyban már most ily előzetes jelentéssel lépni a t. ház elé : azon körülményben keresendő, hogy a t. ház ez idő sze­rint az 1880. évi államköltségvetés részleteivel foglalkozván, nem sokára tárgyalni fogja a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi minister ur tárczájának előirányzatát. Ismerve az eljárás módját, a bizottság nem elégedhetett meg azzal, hogy a marha­tenyésztés dotátiójának emelését általános jelentésében fejtse ki a t. ház előtt, hanem igenis leg­czélirányosabbnak vélte concret és oly javaslattal járulni a t. ház elé, mely lehetővé teszi, hogy azt a t. ház az ügynek fontosságához és a segély sürgős voltához mérten, az érintett tárcza költségvetésével, a megfelelő czímnél figyelembe vehesse és tárgyalhassa.

Next

/
Oldalképek
Tartalom