Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.

Irományszámok - 1878-618. Törvényjavaslat a véderőről szóló 1868:XL. törvényczikk némely szakaszainak módositása tárgyában

618. szám. 411 Ugyanis az ezen pont értelmében való elbocsátásnak alapja tisztán bizonyos meghatározott családi körülményekben fekszik. S ez ok mellett azon körülmény, hogy valaki bésoroztatása előtt volt-e ily viszonyok közt, vagy pedig csak azután jutott közéjök, magára a fölmentési igényre épen semmi befolyással sincsen; s jelentőséggel csak is a pótlegény állításának és a kincstári átalány fizetésének kötelezettsége tekintetében bir. A d) pont fölvétele a 32. §-ban, e tekintetben foglalt újitás következménye; és ezen intézkedés teljesen megfelel annak, hogy a 4-ik korosztály csupán kisegitőképen vétetik igénybe, és csakis addig, és annyiban, a mig és a mennyiben belőle a kiegészítési szükségletek födözvék. A harmadik és negyedik bekezdés mintegy kiegészitését képezik a 32. §-nak, s ezek által a régi törvénynek nemcsak az első bekezdésbeli d) pontja helyeztetik hatályon kivül, hanem a már eredetileg és hibás szerkezetű utolsó bekezdés is helyesebb és szabatosabb szövegezéssel cseréltetik föl. Végre az utolsó bekezdés indokát a méltányosság és emberiesség képezi. A tapasztalás ugyanis azt bizonyitja, hogy az életnek nagyon is változatos viszonyai közben, igen gyakran fordul elő oly eset, hogy valaki tényleg egyetlen gyámola az övéinek, de az elbocsátásra szorosan a törvény szerint, egyik vagy másik föltétel hiánya miatt még sincsen igénye. Csak indokolt és egyáltalán nem igazságtalan tehát, midőn az ily egyén számára legalább a béke idejére való szabadságolás biztosittatik a törvényben. Ad 41. §. Azon újitás indoka, hogy a meghatározott esetekben szükséges pótlegény állitása tekintetében, ne a sorozás, hanem az állománybavétel ideje legyen döntő, abban rejlik, hogy nem méltányos, ha a hadsereg nem kap pótlegényeket az oly egyénekért, a kik voltaképen még mielőtt abba beléptek volna, hasznavehetetlenek voltak, vagy a kiknek mentességi czímök már az állományba vételkor meg volt s jóformán csak tőlük függött : hogy elbocsáttatásuk által, az eddigi törvény szerint kipótolatlanul maradt hiány keletkezzék az állományban. A pótlegényeknek az új javaslathoz képest való kiállítására tehát azért van szükség, hogy a törvényileg megállapított létszámban, még az állománybavétel előtt fenállott okból történt elbocsátás folytán keletkezett hiány kipótoltassék és a hadsereg valóban akkora állományt kapjon, a mekkora a törvényhozás által megszavaztatott. Mind a számbavétel tekintetéből indokolt, mind a hadsereg érdekében helyes, hogy az újonczállitási év végéig elbocsátott egyénekért a pótlegények ugyanazon évben állitandók ki. S a régi törvény azon intézkedése, hogy ha a szóban forgó természetű elbocsátás az ujonczállitás bevégzésétől számítandó négy hónap után következett be, akkor az ezen évben keletkezett hiány csak a legközelebbi rendes állitásnál volt pótlandó, csakis addig állhatott meg, a mig a végleges számbavétel időpontja az év közepére esett. Ad 53. és 55. §§. E két szakasz jóformán csak újabb és szabatosabb szövegezése a régi törvény megfelelő szakaszainak. A póttartalékosoknak több pontba való fölvétele, a póttartaléki intézmény átalakítása következtében vált szükségessé. Az 53. §-ban új, hogy >az utóbbiak még a harmadik korosztályból való kilépésök előtt is, ha honvédségi tényleges szolgálati kötelezettségnek eleget tettek. b) a tartalékosok és póttartalékosok, még ha a harmadik korosztályból nem is léptek ki.< 52*