Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.

Irományszámok - 1878-618. Törvényjavaslat a véderőről szóló 1868:XL. törvényczikk némely szakaszainak módositása tárgyában

408 618. szám. Korunk hadi szervezeteiben a póttartaléknak az a rendeltetése, hogy háború esetében a csapatokban beálló hiány pótlására szolgáljon; az e czélra megkívántató védkötelesek már béke idejében kiszemeltessenek, s ez által azon előny keletkezzék, hogy az ily egyének kiválasztása végett ne kelljen a mozgósításkor, vagy már épen a háború tartama alatt, ujonczállitást foganatosítani. E czél lebegett 1868-ban a magyar törvényhozás szeme előtt is. De a mi póttartaléki intézményünk, jelenlegi szervezetében, rendeltetésének egyáltalán nem felel meg. Nem felel meg a következő okokból: Nálunk a póttartalékhoz beosztottak, az ujonczállitás alkalmával nem avattatnak fel,. hanem ez csakis behívásukkor történik meg, a midőn előbb még hadképesség tekintetében, megvizsgáltatnak. Miután ezen eljárás, az eddigi tapasztalás szerint 8 — 10 napot vesz igénybe, ez már magában véve nagy hátrányt képez és eléggé indokolja azon újítást, hogy a póttartalékosok: ezentúl a sorozáskor felfognak avattatni. Egy másik és pedig a leglényegesebb hiánya ezen intézménynek az, hogy a póttartalékosok béke idején katonai kiképeztetésben egyáltalán nem részesülnek, és ennek következtében,, midőn a szükség beálltával behivatnak, teljesen hasznavehetetlenek. Ha most számba vesszük, hogy kiképeztetésökre 6—8 hét okvetlenül megkívántatik,, s hogy ezután rendeltetésük szerinti beosztásukhoz szintén kell néhány nap, kitűnik, hogy a póttartalékosokat, mig a mostani törvény áll érvényben, csak 8—10 hét múlva lehet tényleg alkalmazni. E szerint, minthogy a mai hadviselés mellett, a háború sorsa rövid idő alatt dől el, a póttartalék alig jöhetne alkalmazásba; s tekintettel arra, hogy a mostani fegyverek hatása következtében, az egyes csapatok, mindjárt az első napokban és hetekben igen jelentékeny veszteséget szenvednek, a póttartalék azon rendeltetésének, hogy az ily hiányokat rögtön é&; jól pótolja, épen nem felelhet meg. Ezen a bajon kivan a jelen törvényjavaslat segíteni, midőn kimondja, hogy a póttartalékosok nyolcz hét alatt katonailag kiképézendök. Hasonló szervezettel, habár részben más név alatt, igyekeztek ugyanezen czélt elérni; Német-, Franczia- és Olaszország. De az osztó igazság szempontjából is csak helyeselhető ezen újítás, mert az által csökken azon aránytalanság, a mely az általános védkötelezettség daczára fennáll annyiban, hogy az egyes hadkötelesek, csupán a sors játékához képest, nagyon is egyenlőtlenül rővják le a véradót, midőn megvan az a lehetőség, hogy valaki csupán azért, mert magasabb sorsszámot húzott, három évi sorhadi, hét évi (fegyvergyakorlatokkal egybekötött) tartalékbeli és 2 évi honvédségi, vagy pedig 12 évi honvédségbeli szolgálat teljesítésére köteles, mig a másik, a kinek a véletlen kedvezett, béke idejében egyáltalán semmi katonai szolgálatot nem tesz; sőt még háború esetében is, — épen kiképezetlen volta következtében, — sokkal később kerül tűzbe, ámbár esetleg fiatalabb is, mint az, a ki éveken át teljesített fegyveres szolgálatot, és ilyenkor, talán már azóta alapított családja köréből szólittatik fegyverre. Szintén nagy igazságtalanság rejlett abban, hogy eddig a póttartalékosok, ezen kedvező helyzetök mellett, esetleg még azon előnyben is részesültek, hogy kevesebb ideig tartoztak a hadsereg kötelékébe. Ha például az I. és II. korosztályban hadképtelennek nyilváníttatott, de a Hl-ik korosztályban a póttartalékba beosztatott, nem tiz évig marad a póttartalék állományában, hanem csak 8-ig, mert a póttartalékosokra nézve eddig nem a besorozás napja döntött, hanem azon szabály állott fenn, hogy azok korosztályukhoz képest