Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.
Irományszámok - 1878-618. Törvényjavaslat a véderőről szóló 1868:XL. törvényczikk némely szakaszainak módositása tárgyában
618. szám. 403 Bármennyire ismerem és teljesen méltánylom is azon előnyöket, a melyekkel kiváltképen a tényleges szolgálati időnek megrövidítése úgy az egyesekre, mint az egész nemzetgazdaságra nézve járna; s bár épen ezen szempontból kiindulva, korunk legszebb feladatai egyikének tartom, oda törekedni, hogy ha már a hadviselés elkerülhetetlen, az arra valő készülés a nemzeteknek mentül kevesebb idejét és erejét vegye igénybe, és mentül kisebb áldozatába kerüljön; a hadászat jelenlegi fejlődési foka, s az ebből folyó katonai kiképezési igények mellett, különösen pedig tekintettel saját speciális viszonyainkra, nem tudván a felelősséget elvállalni azért, hogy oly javaslatot tegyek, a mely a monarchia hadi erejének harczképességét s ezzel együtt állami létünket is veszélyeztetné, nem nyújtva kellő biztosítékot arra, hogy a monarchia oly hadi erő felett rendelkezzék, a melylyel szükség esetében érdekeit megvédeni, szavának nyomatékot adni, akaratát érvényesíteni is képes legyen. Nem vállalhatnám el a felelősséget azért, hogy még a szomszéd és sok tekintetben bennünket túlszárnyalt nemzetek a katonai kiképzésre ekkora, sőt még hosszabb tényleges szolgálati időt tartanak szükségesnek, addig mi a katonai kiképzésre kevesebb időt fordítsunk, holott nálunk a műveltség nincsen oly általánosan elterjedve a nép minden rétegében, mint azon nemzeteknél. S valamint a 3 évi tényleges szolgálatot senki sem tartja indokolatlan hosszúnak, ha figyelembe veszi, hogy Német-, Olasz- és Francziaországban a tényleges szolgálati idő szintén 3, illetőleg 5 évre terjed: úgy a szolgálati kötelezettség összes tartama is, az emiitett államokban megállapított 19—20 évi szolgálat-kötelezettséggel szemben, épen nem mondható aránytalan terhesnek. Különben is nálunk a 3 év a tényleges szolgálatnak csak maximumát jelenti, mert a katonák egy része, mihelyt kellőleg ki van képezve, még a három év letelte előtt is szabadságra bocsáttatik. A hadi tengerészek tényleges szolgálati idejének egy évvel való meghosszabbítását részben azon változások igénylik, a melyek e téren újabb időben általában és kiváltképen nálunk is történtek; részben pedig az teszi szükségessé, hogy a hadi tengerészek kiképeztetése sokkal több oldalú, és igy huzamosabb időt vesz igénybe, mint a szárazföldi hadsereg bármely fegyverneméhez tartozó egyéneké. A hadi tengerészetnél ugyanis nem elegendő, hogy az illetők a szolgálatnak csupán egy ágában képeztessenek ki, hanem épen a szolgálat sajátlagos voltából kifolyólag, gondoskodni kell arról, miszerint oly többoldalú kiképeztetést nyerjenek, a mely által képesekké válnak arra, hogy esetleg a beálló szükséghez képest, legyenek a szolgálat egyik vagy másik ágában is alkalmazhatók. Ezen követelményeknek megfelelni nálunk annál nehezebb, mert más államokkal, szemben azon kedvezőtlen helyzetben vagyunk, hogy a hadi tengerészethez beosztott ujonczoknak csak 20—22°/«-a áll arra, már foglakozásuknál fogva alkalmas egyénekből. A többi ujoncz minden előképzettséget nélkülöz. Az ilyenek tehát előbb általános katonai és hajós szolgálatban oktatandók ki, s csak azután részesíthetők a tüzér, aknász, torpedós stb. kiképeztetésben. Ha már a szárazföldi hadsereg egyes fegyvernemeivel a teljes otthonosság elsajátítására 3 év kívántatik meg, ennyiféle képzettség megszerzésére 4 évi tényleges szolgálat okvetlenül szükséges. Bizonyítja ezt Franczia- és Olaszország példája is, a hol bár határozottan jobb anyag áll rendelkezésre, a tényleges szolgálat ideje szintén 4, illetőleg 5 és 8 évet tesz. Az alapos kiképzés követelményén kivül, a 4 évi tényleges szolgálat mellett szól még az, hogy ez nélkülözhetővé teszi a költséges fegyvergyakorlatokat, mert ha ily teljesen 51*
