Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.
Irományszámok - 1878-557. Törvényjavaslat a láncz- vagy kötélhajózásról
557. szám. 107 A meuse-i újabb három kötélen kapaszkodó hajóból egyet (15 lóerb're) ismét Fowler, a másikat Beér, Jemeppeben (20—) s a harmadikat Coquerill Seraingben (szintén 20 lóerővel) építette. Fowler hajóján a kötelet egy a hajó födélzetén vízszintesen, Beer-én a hajó oldalán kivül függélyesen álló kerék hajtja s általában a kötélen kapaszkodó hajók csavarral is ellátvák hogy fogódzó nélkül is járhassanak és igen csekély eltéréssel egyéb kötélen kapaszkodó hajók is a meusiek nyomán szerkesztvék. A fogódzóul szolgáló huzalkötél egy kenderbél körül hat ágba foglalt, összesen 25 millim. vastag, 42 huzalszálból áll, mely méterenkint %& kilogramot nyom s a vízbe elhelyzés költségeivel együtt 1.4 frankba került. Ha már most azon különbséget vizsgáljuk, mely a láncz és huzalkötél használata közt van, szemlélődésünk a következő adatokra vezet: A láncz szemenkint rázást, zökkenéseket okoz. mi nem csak kellemetlen, hanem a láncz saját romlását is sietteti, a gépnél számos javítást kivan s a hajtóerő egy részét is fölemészti. Egy-egy lánczszem a zökkenések alkalmával, könnyen megszakad s egyetlen szem szakadása is az egész műveletet zavarja, gyakran egészen meg is akasztja. A lánczszemek könnyen magukkal hordják a meder fenekéről a homokot, kisebb kavicsot, mi által nagyobb dörzsölődés s az ebből eredő hátrányok származnak. A láncz, mindamellett, hogy azt a tekerőn 4—5-ször körülveszik, meg-megugrik s ilyenkor saját vagy a gép törése s egyéb baj támadhat. A láncz nem is egyedül hosszában a huzás, hanem oldalt az egyes szemeknek a dobon feszülése által is szenved nyomást, s igy ereje szerfölött vétetik igénybe, mi csak tartóssága rovására eshetik. Nagy óvatosságot kivan a láncznak a hajó után vizbe eresztése is s gyakran szükségessé vált külön lánczrendezőket állítni, kik a hajóról lefolyó lánczot a hajó után kellő útvonalba igazítsák. Hogy a láncz ne szakadjon s csattogó lármájától is szabadulni lehessen, Arnoux, Cail, Bouquié jobban egymásba folyó szabályos (calibrirt) szemeket készítettek s az elszakadt szemek pótlására alkalmas csatloszemeket tartottak készen. A lánczszemek összekeveredése, csomosodása ellen, mi leginkább alámenőben fordult elő, azon óvatossággal éltek, hogy alámenőben lassabban jártak, vagy mint láttuk, a hajóknak a vízfolyás irányával járásra külön kerekeket vagy csavart adtak, minélfogva a hajók szabadon is mozoghattak. Mindez elővigyázat mellett igen kívánatosnak látszott fogódzóul valamely lehető sima eszközt találni s ez okból történt a huzalkötél alkalmazása. S valóban, a huzalkötél (vas vagy aczél) a következő előnyöket nyújtja: a hüzalkötélen nagyobb gyorsasággal járhatni, mint a lánczon; mégis ez sem a kapaszkodóra, illetőleg tekerő szerkezetre, sem magára a hajóra távolról sem oly veszélyes, mint a láncz. A kötél, merevségénél fogva külön gondozás nélkül is szépen renden fektethető a hajó után. Csatornákban, zsilipeknél, a zsilipkapuk alatt könnyebben átvezethető, mint a láncz. Kötelet egy folytában egymáshoz közelebb is fektethetni; mig két láncz közegyenes folyása mindig alkalmatlan, sőt veszélyes is lehet. x Figyelemmel a kötélhez alkalmazott Fowler-féle csiptetőre, azt találjuk, hogy mig a láncz alkalmazása mellett a kapaszkodó készülék kisebb része (a dob vagy henger) képez egészet, nagyobb része (a láncz) számos apró részekből áll; a kötél alkalmazása mellett pedig megfordítva, a kisebb rész (a Fowler-csiptető) áll több apró részből, s a nagyobb rész (a kötél) egy simán mozgó teljes egészet képez, minélfogva a javítási költségek s egyéb forgalmi zavarok esélye ellen a kötél több valószínűséggel nyújthat biztosítékot, mint a láncz. Különösen figyelmet érdemlő, mint a következő összehasonlítás mutatja, hogy a huzalkötél ugyanazon erő kifejtésére mint a láncz. *A—Vs-nyi súly mellett képes. 14*
