Képviselőházi irományok, 1878. XIV. kötet • 523-618. sz.

Irományszámok - 1878-557. Törvényjavaslat a láncz- vagy kötélhajózásról

98 557. szám. Ezen fentartás nem annyira általánosságban bir értékkel, mert a mint megjegyezni bátor voltam, a külföldön tett tapasztalatok eléggé bizonyitják, hogy e hajózás a közönséges hajózás gyakorlását nem akadályozza; de fonto; az, szabályozatlan folyóinkkal szemben, miután előre nem látható, vájjon azok egyes szokás ain a tényleges folyamviszonyok miatt nem lesz-e szükséges az ilynemű hajózást esetleg megszüntetni. Hasonló fontosságú az e törvényjavaslat 1. íjának d) pontjában felvett határozat, mely szerint a lánczhajózási vállalat a saját s az idegen jármüvek közt különbséget nem tehet, de azok szállitását az állomási helyre, beérkeztük sorrendjében köteles eszközölni. Fontos továbbá ugyan e törvényjavaslat 1. §-ának e) pontjában foglalt azon két határozat, melyek egyike szerint az árszabások csak a kormány jóváhagyása után alkalmazhatók — s másika szerint az egyes szállítóknak adott kedvezmény mindenkinek megadandó, a ki hasonló feltételek alatt szállítani kivan. Egyrészt tehát a felsorolt, másrészt az e törvényjavaslat 2. §-a szerint a közmunkas közlekedési minister által a helyi s hajózási viszonyok érdekében megállapítandó s kikötendő feltételek (mint a milyenek például a dunagőzhajózási társulatnak kiadott üzleti engedélyben is foglaltatnak) által, úgy vélem, elég garantia szereztetik arra nézve, hogy e hajózás a kereskedelemre nézve hátránynyal járó visszaéléseknek tért nyitni nem fog. Budapest, 1880. évi márczius hó 15-én. r JPéchp Tamás s. k., közmunka- ét közlekedésügyi minister. 2-ik melléklet az 557. számú irományhoz. Jelentése, a közmunka- és közlekedési ministernek, a láncz- vagy sodronykötélhajózás tárgyában. A tisztelt képviselőház az 1871. évi deezember hó 2-án tartott országos ülésben 4533. sz. a. hozott határozatával az egyesült magyar gőzhajózási társulat s több hajótulajdonosnak a láncz- vagy sodronykötél hajóvontatás tárgyában hozzá intézett kérvényét azzal rendelte a közlekedési ministernek kiadatni, hogy az: »ezen tárgyat tanulmányozván, a tényállásról s »ezen újabb sodrony- vagy lánczhajóvontatási találmánynak s annak a Duna-folyón való alkal»mázasának a Dunahajózásra nézve a közérdek szempontjából kilátásba levő hatásáról vélemé»nyes jelentést; az eddig ez érdekben tett, vagy ezután teendő intézkedésekről pedig előterjesztést tegyen a háznak.« Ezen meghagyásnak van szerencsém a következőkben eleget tenni. A láncz, illetőleg kapaszkodó hajózás, vagyis azon eszme, a hajókat egy, a folyam medrében elsülyesztett lánczon, a hajóra alkalmazott gépezet segélyével vontatni, nem új. A hajó vontatásnak ezen módja már a múlt század elején meg lön kisértve. Noha ez eszme a gőzgépek feltalálásával és általános alkalmazásával nagyobb gyakorlati értéket nyert, kivitelben a kísérleti stádiumból csak az 1850-es években lépett ki, a midőn is Dietz a Szajna több részein s legutóbb 1856-ban Paris és Montereaux között a ma is fenn-,