Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

94 360. szám. lezők érdekében nem confiscálják, lehetőleg elejét veszik annak, -hogy a házastársak sajátszerű helyzetüket, melyben a vagyon összekeverése nagyon is lehetséges, a hitelezők megkárosítására fel ne használhassák. E tekintetben mindenek előtt szükségesnek mutatkozott általános elvként kijelenteni, hogy a nő valamely dolog kiadását csak az esetben követelheti, ha igazolni képes, hogy a visszakövetelt dolgot már a házasság megkötése előtt birta, vagy a házasság megkötése után ugyan, de nem a közadós pénzén szerezte. Ez intézkedés tehát feltételként köti ki minden esetre annak igazolását, hogy a visszakövetelt dolgok nem a közadós tulajdonát képezik. Ez igazolás, melynek feltételeit általában sem lehetne meghatározni, egyes esetekben nehézségekkel járhat ugyan; de minél több nehézségekkel jár a vindicationak alapul szolgáló ügyletek egymásutánját kimutatni, — annál kevésbé lehet kétség az iránt, hogy a bizonyítást a tömegre hárítani nem lehet; mert a nő, ha valódi és nem fictiv jog forog kérdésben, rendszerint képes lesz jogát igazolni, mig ellenben a tömeggondnoknak az ellenkezőt bebizonyitani módjában alig állhatna. A most érintett nehézségeket sem nem kevesbítheti, sem meg nem szüntetheti azon körülmény, hogy a visszakövetelt dolgok a vindicans birtokában vannak; mert azon körülmény, hogy a vindicans a visszakövetelt dolgokat a csődnyitás idejekor birja, véletlenség lehet, mely a tulajdonjog megítélésének magában véve irányadóul nem szolgálhat. Ha a kijátszások meggátlását a törvényhozás egyik feladatának tekintjük, akkor nem lehet megengedni, hogy a nő a legértékesebb dolgokat pusztán az által vonhassa el a hitelezők kielégítése elől, hogy azokat egymásnak a csődnyitás előtt tényleg átadják. Valamint a vindicans azt, hogy a visszakövetelt dolgok tulajdonát képezik, általában a szerzésnek alapul szolgált ügyletekkel köteles igazolni, — úgy köteles igazolni azt is, hogy a pénz, melyen valamely dolgot a házasság megkötése után szerzett, tulajdonát képezte, köteles lévén tehát kimutatni azon ügyletet, melynek folytán a pénzt szerezte. Az, hogy a nő a pénzt esetleg a férjtől pl. a tartozás visszafizetése által szerezte, különbséget nem tehet, feltéve, hogy a szerzés ténye kifogás alá nem eshetik; mert a pénz ily esetben kétségtelenül a vindicans tulajdonába ment át, tehát azt, mit e pénzen szerzett, tőle elvonni nem lehet. 46. §. Csődtörvényünk 42. §-a az üzlet folytatásához tartozó dolgokról csak annyiban intézkedik, a mennyiben az élelem keresésére szükséges eszközöket és szerszámokat a tömegből kiadatni rendeli. Ez intézkedés azonban, tekintettel a polg. törvk. rendtartás 395. §-ára; tekintettel továbbá a jelen javaslat 1. §-ára, mely szerint a csődnyitás joghatálya, a közadósnak csak végrehajtás alá vonható vagyonára terjed ki, — teljesen feleslegesnek mutatkozik. A 46. §. nem is azt czélozza, hogy a közadósnak az élelem fentartásra szükséges szereit a csőd hatálya alól kivegye; hanem elejét akarja venni annak, hogy különösen a nő ne igényelhesse a férj üzletéhez tartozó azon dolgokat, melyek, mert nem minden esetben tartoznak a polg. törvk. rendtartás 395. §-a alá, a csődtömeg kiegészítő részét képezik, és mint pl. a gépek, nagy értékkel bírhatnak. E tárgyakra nézve a visszakövetelési jog kizárása magától érthetőnek látszik ugyan, de e körülmény a javaslat szóban lévő intézkedését még sem teszi feleslegessé. Valamint ugyanis nem lehetlen az, hogy a bukott üzletét idegen eszközökkel folytatta; úgy nem lehetetlen az is, hogy az általa használt dolgok nem az ő, hanem nejének tulajdonát képezik; mely esetben a vindicatiót a 43. §-ban kimondott elvhez képest kizártnak tekinteni nem lehet. Miután azonban a férj üzletéhez tartozó dolgok mellett azon vélelem harczol, hogy ezek az ő és nem nejének tulajdonát képezik, — teljesen indokoltnak látszik, ha a visszakövetelési jog csak mint kivétel, és pedig egyedül azon esetben engedtetik meg, ha a nő tulajdonjoga a közadós által használt dolgokon külsőleg felismerhető, ha tehát az érintett vélelemnek helye nem lehet.