Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

92 360. szám. felfogástól sok tekintetben eltérnek. Ezen eltérő intézkedéseknek természetes következménye volt az, hogy a vindicatio feltételei is a kereskedelmi forgalom természetének megfelelőleg rendeztettek. Mindez természetesen csak akkor volt lehetséges, midőn a törvényhozások a római felfogástól eltérve, azon elvet emelték érvényre, mely szerint a tulajdon átruházására maga az akarat, maga a szerződés ereje elegendő a nélkül, hogy a birtokba vétel feltétlenül megkívántatnék. E felfogásnak megfelelőleg az egyes országok törvényei az eladónak, különösen csőd esetére, különféle jogokat biztosítottak, s a vindicatio-t majd szélesebb, majd ismét szűkebb alapon szabályozták. A javaslatnak e tekintetben természetesen a. korábbi csődtörvények intézkedéseihez alkalmazkodni nem lehetett; mert nem téveszthette szem elől azon intézkedéseket, melyeket a magyar kereskedelmi törvény az eladó jogaira nézve megállapít; a javaslatnak is tehát ép ugy, mint a német csődtörvénynek, az eladó visszakövetelési jogát azon határokon belől kellett szabályozni, melyeket e részben a kereskedelmi törvény kijelöl. A mi magukat a 43. és 44. §§-ban foglalt intézkedéseket illeti, azok igazolására a következő megjegyzések szolgálhatnak: 1. Megfelelőleg a kereskedelmi törvény azon intézkedésének, mely szerint a fuvarozó addig, mig az árú rendeltetése helyére nem érkezik, s a fuvarlevél ugyanott az átvevőnek kiszolgáltatva nem lett, a feladó későbbi utasításait követni tartozik (right of stoppage in transitu, droit de suite). — a javaslat 43. §-a szerint az eladó a vevőnek más helyről átküldött árúkat visszakövetelheti, ha ezek a csödnyitás előtt a rendeltetés helyére nem értek, s a közadósnak, vagy helyette egy harmadiknak, pl. a tömeggondnoknak kézbesitve nem lett. A javaslat 43. §-a tehát az újabb csődtörvényekben elfogadott azon elvet emeli érvényre, mely szerint a feladó az elküldött árúk felett szabad rendelkezési jogát mindaddig megtartja, mig azok az átvevőnek tényleges birtokába vagy rendelkezése alá nem kerülnek. Az eladónak engedett ezen kedvezmény ellen azt lehetne ugyan felhozni, hogy ha ő az árút feladta, illetőleg a vevő részére elküldötte, arról mintegy lemond, s egyedül a vételárra nézve tartja fenn igényeit ; hogy továbbá a droit de suite a közlekedés gyorsasága mellett nem is bir többé jelentőséggel, mert az árú rendesen előbb ér rendeltetése helyére, minthogy az eladó megállitási jogát gyakorolhatná; daczára azonban a most érintett körülményeknek, a droit de suite a legrégibb időktől a mai napig fentartotta magát s azt a kereskedelmi forgalom csak érdekeinek súlyos megsértésével nélkülözhetné. Egyrészről ugyanis a fuvarozás nem mindig eszközölhető rövid idő alatt, sőt az, főleg tömeges forgalomnál, nem ritkán napokat és heteket vesz igénybe; másrészről a kereskedelmi forgalmat nem lehetne a készpénz melletti eladásra utalni; mert ez esetben az oly minimumra szorittatnék, mely tényleges megsemmisítésével egyenlő lenne; kell tehát, hogy az eladó, ki vevőjét a legtöbb esetben csak névleg és hitele után ismeri, az elküldött árú felett bizonyos időpontig, különösen pedig mig az útközben van, szabadon rendelkezhessék; kell továbbá, hogy rendelkezési joga érvényesítéséül az elküldött árúkat mindaddig, mig azok a közadós tényleges birtokába vagy rendelkezése alá nem kerültek, visszakövetelhesse. 2. Hasonlag a kereskedelmi törvény intézkedéseinek felelnek meg a 44. §-ban foglalt határozatok, melyek a visszakövetelést, tekintettel a kereskedelmi forgalom lehető biztonságára, három esetben zárják ki; és pedig a) ha a tömeggondnok a i.özadósnak a vételből eredő kötelezettségeit már teljesítette; mert ez esetben a jog, melyet a kereskedelmi törvény a feladó részére biztosit, minden alapját elvesztette, és nincs semmi elfogadható ok arra, hogy a tömeg az érvényesen megszerzett árúkat ki- vagy visszaadja; a droit de suite mindössze azt czélozza, hogy az eladó a fizetetlen vételárra nézve magát biztosithassa; ha azonban a vételár már kifizettetett, vagy ha a tömeg a vételből eredő kötelezettségeknek már eleget tett, az eladó jogainak védelmére ok többé nem létezik, b) Ha az árú, mielőtt az rendeltetése helyére