Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

80 360. szám. 21. §. Mig a javaslat 20. §-a oly ügyleteknél, melyek a csődnyitás előtt egyik fél részéről sem lettek teljesítve, a tömegnek általában szabad választást enged, — e jogot a vételi és szállítási szerződéseknél, melyeknek tárgyát piaczi vagy tőzsdei árral biró dolgok képezik, kártérítés követelésére szorítja oly esetben, midőn a teljesítés ideje a csődnyitás utánra esik. Ez intézkedés, mely lényegileg a porosz és a német csődtörvénynek megfelel, úgy a szóban lévő ügyletek, mint a kereskedelmi jog szempontjából teljesen indokoltnak tekinthető. A kérdéses intézkedés ugyanis csak az időre kötött ügyleteket — Zeitgeschafte — érinti, ezeknél pedig a legnagyobb méltatlanság lenne, ha a tömeg feljogosittatnék, de nem köteleztetnék a belépésre; mert ez által a másik szerződő fél — s ez a kérdéses ügyleteknél nagy fontossággal bir — bizonytalan időn át függőben tartatnék a nélkül, hogy neki jogában állana a tömeget a szerződés teljesitésére kényszeríteni. Az ebből származó bizonytalanság, tekintettel arra, hogy a tömegnek a teljesítési idő elérkeztéig a választási jogot minden esetben feníartani kellene, a másik szerződő félre nézve felette káros lehet; mert ez kénytelen lenne a teljesítést előkészíteni, esetleg tehát a teljesítéshez szükséges pénz megszerzéséről gondoskodni a nélkül, hogy a teljesítési idő elérkeztéig tudhatná, váljon a tömeg a neki engedett joggal fog-e élni vagy sem. A kereskedelmi forgalom lehető biztonsága azt követeli, hogy a szerződő felek kölcsönös jogaik és kötelességeik iránt mindenkor tisztában lehessenek, hogy jogaik, illetőleg kötelességeik ne tétessenek függővé oly factoroktól, melyek a szerződés megkötésekor figyelembe vehetők nem voltak. Már maga azon körülmény, hogy a felek az ügylet nem teljesülése iránt kellő időben biztonságot nyernek, rájuk nézve kétségtelen értékkel bir, mert lehetővé teszi a teljesítés elmaradásából eredhető nagyobb kár elhárítását. Ha a felek mindegyike a szerződés tárgya felett szabad rendelkezési jogát visszanyerve, e szerint rendezheti be speculatióját, — felhasználhatja a kínálkozó kedvező alkalmat arra, hogy azt, mit a szerződés leendő teljesitésére már tett, kellően értékesíthesse. A mi magát a kártérítés tárgyát illeti, e tekintetben legczélszerübbnek mutatkozott a kereskedelmi törvény intézkedéséhez alkalmazkodva kimondani, hogy a felek a szóban lévő esetben kártérítés fejében, az árkülönbözetet követelhetik, mely alatt a dolog természete szerint azon különbözet értendő, mely a szerződés tárgyát képező dolgoknak vételi és piaczi, illetőleg tőzsdei ára közt mutatkozik, s mely úgy folyamjegyzékkel, mint két kereskedő bizonyítványával igazolható, A mi végre az időt illeti, mely szerint az árkülönbözet megtérítendő lesz, az helyesen csak a csődnyitás időpontja lehet, mert ennek bekövetkeztével a szerződés teljesítése a közadósra nézve lehetetlenné válik, s az ügylet természetszerű befejezését nyeri. Igaz, hogy a javaslat egyszerűen a kikötött teljesítési idő mellett is maradhatott volna; ez azonban czélszerünek már azért sem tekintethetnék, mert a szállítás nem mindig határozott napra, hanem gyakran hosszabb időre köttetik ki, a midőn a felek egyikének vagy másikának jogában áll előleges felmondás után, meghatározni azon napot, melyen a teljesítésnek történni kell. Ha azonban a teljesítés a csődnyitás tényével lehetlenné válik, akkor a felmondásnak nincs többé értelme, mert a tömeg ellenében úgyis csak liquidatiónak lehet helye, s a másik fél a szerződés teljesítését a javaslat 20. és 21. §§-ai szerint úgysem követelheti. 22. §. Már csődtörvényünk 37. §-a is érvényre emelte az európai magánjogokban nyilvánuló azon felfogást, mely szerint a csőd a bérleti és haszonbérleti szerződés folytatását ki nem zárja; mig azonban az európai törvények nagy része csak abban tér el egymástól, hogy a tömeggondnokot a szerződés folytatására majd feljogosítja, majd ismét kötelezi, — csődtörvényünk oly esetben, midőn a közadós mint bérlő vagy haszonbérlő jelenkezik, a szerződést ipso iure •megszűntnek nyilvánítja.