Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. szám. 73 nyitás joghatályát közelebbről meghatározni nálunk már azért is a csődtörvény feladatát képezi, mert magánjogunk e részbeni intézkedései kellő tájékozást és kellő biztosságot nem nyújthatnának. Ez áll különösen a kétoldalú szerződésekre nézve, melyeknél a jogok és kötelességek szabályozása nélkül csak zavarok keletkezhetnének. Ha a közadős vagyonának fentebb érintett rendeltetését tekintjük, ugy nem lehet semmi kétség az iránt, hogy a csődnyitás joghatályára nézve különbséget kell tenni ahoz képest, hogy a szerződő felek közül melyik tett eleget a szerződésnek. Ha a szerződést a csődnyitás előtt a közadós teljesítette, igen természetes, hogy a tömeg a másik féltől a szerződés teljesítését követelheti, s hogy a tömeg csak jogával él, midőn az ügyleten alapuló jogokat, melyek kétségtelen vagyonát képezik, a másik fél ellen érvényesiti; ha ellenben a teljesítés nem a közadós, hanem a másik szerződő fél részéről történt meg a csődnyitás előtt, ez esetben az utóbbi a tömeg hitelezője lesz, s mint ilyen jogot nyer a teljesítéshez; miután azonban a csődtörvény a személyes hitelezők közt általában különbséget nem tesz, miután továbbá ezek igényei érvényesítésére bizonyos módot jelöl ki, — önként következik, hogy a szerződő fél, mint a tömeg hitelezője, igényét ez ellenében csakis a kijelölt rendes módon érvényesítheti. Mindez ugy szólván a dolog természetéből következik, s tán feleslegesnek is volna tekinthető, ha e részben általában a magánjog intézkedéseire lehetne utalni, ha továbbá a csődtömeg, mint ilyen s a bukott állása közt általában semmiféle különbség nem léteznék; e különbség azonban lényeges és nem ignorálható, miért is a szóban lévő viszonyok szabályozása, bármily egyszerűek legyenek is azok, a csődtörvényben nem mellőzhető. A most érintett különbségnek egyik természetes következményekép jelenkezik a javaslat azon intézkedése, melynél fogva a szerződő fél a csődtömeg ellenében nem teljesítést, hanem csak bizonyos pénzösszeget követelhet hogy tehát az elmaradt teljesítés helyett kártérítéssel kell megelégednie. E tekintetben természetesen kivételnek van helye, ha a szerződő felet zálog-, megtartási vagy visszakövetelési jog illeti; mert a két első esetben jogain a jelen tervezet értelmében a csődnyitás által változás nem történik; az utóbbi esetben pedig maga e törvény jogosítja fel őtet arra, hogy azt, mit a szerződés teljesítésére adott, visszakívánhassa. 19. §• A csődeljárás sajátszerű természetéből és rendeltetéséből következik, hogy az a csődtömeg ellen érvényesítendő igényeket, vagyis azokat, melyek természetbeni kielégítésre nem utalvák, származzanak azok akár egy-, akár kétoldalú jogügyletből, pénzbeli követeléssé változtatja, feltéve, hogy az igény általában a jelen fejezet intézkedései alá vonható. A kölcsön-szerződésnél, annak tárgya szerint különbség nem tétetik, s ha a hitelező akár pénz, akár más helyettesíthető dolgot adott, a tömegtől mindig csak pénzt kap, s pedig csak annyit, a mennyi követelésére esik; úgy de ha egyoldalú ügyletnél kivételt tenni nem lehet, ilyet a kétoldalú ügylet sem igazolhatna; mert akivétel egyenes képtelenségre vezetne, s e mellett a személyes hitelezők egyenlőségével is ellenkeznék. A kereskedelmi forgalomban ép úgy, mint a közönséges életben senkisem vizsgálja azt, váljon az, kivel szerződni kíván, a birtokában levő dolgokat készfizetés mellett vagy hitelre szerezte-e; neki elég tudni, hogy a közadós bizonyos vagyon birtokában volt, s erre támaszkodva, hitelezett neki bizonyos összeget; úgy de ha csőd esetében a tömegből bizonyos dolgok természetben kiadatnának, a csődhitelezőktől elvonatnék egy része azon alapnak, melyre mindenki számított, midőn a közadóssal üzleti összeköttetésbe lépett. És ha a javaslattal ellenkező intézkedés már általános szempontból sem helyeselhető, még kevésbé lehet azt bizonyos pl. azon feltétel megtoldásával elfogadni, hogy a másik félnek az, a mit már teljesített, visszaadassék, ha ez a tömegben megvan; mert, ha áll az, hogy a tömeg kétoldalú szerződéseknél azt, mit a másik fél már KÉPVH. IROMÁNY. 1878 — 81. X. KÖTET. 10
