Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
54 360. szám. eredménye, tehát az általa szerzett materialis előny, mely a díjazás alapját képezi, a legritkább esetben függ meghatározott időtartamtól. Ha azonban a hitelezők — helyesebben ezek ügyvédei — az ideiglenes tömeggondnoknak néhány heti, rendkívülinek semmi tekintetben nem nevezhető működésért, mint ez napirenden van, a bukott rovására, kit a törvény védtelenül hagy, 10—15,000 frtnyi honoráriumot szavaznak meg, — akkor lehetlen nem követelni, hogy a törvényhozás az érintett visszaélés mielőbbi megszüntetéséről gondoskodjék, hogy a tömeggondnoki díjak megállapítása, annak hozzájárulása nélkül ne történhessék, kit e díjak közvetlenül terhelnek. Végre 6. Valamint ez a régibb váltótörvénynél volt, úgy a csődtörvénynél is anomáliának kell tekinteni azon körülményt, hogy a szűkebb értelemben vett Magyarországban is a csődperek két különböző törvény szerint nyernek elintézést. Az ebből eredő hátrányok a Királyhágón inneni részekre annál súlyosabban nehezednek, minél kétségtelenebb az, hogy a hitelezők állása az 1853-iki csődtörvény szerint, mely Erdélyben máig is érvényes, aránytalanul kedvezőbb. A most érintett csődtörvény, mely annak idején az európai legislatióban valóságos haladásnak volt tekinthető, s főbb elveiben minden újabb csődtörvénynyel megegyezik, egyebektől eltekintve, már azért is figyelmet érdemel, mert a követelések verificálását birói functiónak nem tekinti, s nem provocál pereket oly követelések tekintetében, melyeknek valódiságát a perügyelő, a közadóstól nyert értesítés alapján meg nem támadja. A közvélemény ma már nem vonakodik constatálni egyrészről, hogy az országbírói értekezlet az által, hogy az absolut korszakból eredő telekkönyvi intézményt hazafias túlbuzgóságában el nem törülte, megbecsülhetlen szolgálatot tett az országnak; másrészről, hogy sok visszaélésnek veendette elejét, ha elavult csődtörvényünk újbóli visszaállítása helyett, az 1853-iki csődtörvényt változatlanul fentartja. Ez esetben a törvényhozásnak ma e téren alig lenne más feladata, mint a meglevő alapot a tudomány és a gyakorlat útmutatásain fejleszteni. A fentebb elősorolt hiányok, melyek csődtörvényünk összes fogyatkozásait korántsem merítik ki, minden kétségen felül helyezhetik, hogy a csődtörvény czélszerű reformálása nem utolsó helyet foglal el azon teendők közt, melyek a codificatio terén mielőbbi megoldásra várnak. Miután a csődtörvény az úgynevezett hiteltörvények egyik lényeges részét képezi; miután továbbá a hiteltörvényeknek általában cosmopoliticus jelleggel kell birniok, ezúttal is ép úgy, mint a kereskedelmi és váltótörvény szerkesztésénél, első sorban azon kérdés merül fel: kell-e alkotandó csődtörvényünknél valamely európai törvényt és melyiket alapul elfogadni ? Mire nézve ép úgy, mint a kereskedelmi és váltótörvénynél, azon viszonyok természete szolgáltatja a kellő kiindulási alapot, melyeknek szabályozását az alkotandó csődtörvény czélozza. Tagadhatatlan ugyan, mikép az általános forgalom szempontjából nagy fontossággal birna az, ha a csődnyitás folytán keletkező jogviszonyok a civilisált és egymással érintkezésben lévő államokban, lehetőleg egyenlő elvek szerint rendeztetnének; mig azonban a kereskedelmi és váltójog terén, a legszélesebb alapra fektetett unificatiót a viszonyok azonossága indokolja, s azok magánjogi jellege megengedi, — a csődtörvény közjogi természeténél fogva az unificálást feltétlenül nem követeli, sőt azt bizonyos tekintetben kizárja. A peres eljárás — melynek egyrészét a csődper is képezi, kétségtelenül a közjog körébe tartozik. A bíróságok nem annyira a magánszemélyek, mint inkább a közjó érdekében hivatvák a jogszolgáltatásra; a közjó követeli, hogy az önkény kizárásával, mindenkinek mód nyújtassák igényét a bíróságok előtt érvényesíthetni; a felek az által, hogy igényeiket a bíróság előtt érvényesíthetik, az állam közegeihez bizonyos viszonyba lépnek, mely a per folyama alatt — a fokozatos elintézéshez képest — változást szenved ugyan, de közjogi jellegét mindvégig megtartja. Ez nagyban és egészben a csődperre is áll mindenütt, s legpraegnansabb kifejezést ott nyer, hol a csődper
