Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-388. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a kőolaj-vám felemelésérőül és az ásványolaj-adóról” szóló törvényjavaslat tárgyában

388. szám. 367 csökkent, és az állított teheraránytalanság vagyonos és nemvagyonosok között mégis mérsékeltetik azon figyelembe veendő' körülmény által, hogy a vagyonosabbak intensivebb világosságra szoktatvák és ennélfogva minden fő után sokkal többet fogyasztanak, mint a szegényebb sorsuak, kik csekélyebb világossággal el szoktak élni. Mindezen érvek már másfél évvel ezelőtt vezették a képviselőházat, midőn már akkor s a jelenleg javasolt vámtételt, nyolcz forintot, aranyban minden bruttó mázsa után elfogadta és azt csak vonakodva későbben, az Ausztriával megkötendő pénzügyi egyezség véglegesítése czéljából három forintra, vagyis azon tételre, melyhez a birodalmi tanács ragaszkodott, leszállította. Pénzügyi helyzetünk ma még inkább követeli, mint akkor, e jövedelemnek érvényesítését, és azon körülmény, hogy most már a birodalmi tanácsban is kilátás van a magasabb tétel elfogadására, legélesebben bizonyítja annak nélkülözhetlenségét. A mi a második kérdést illeti, a bizottság maga részéről is okvetlen szükségesnek tartja a védvám alkalmazását — hazai még igen zsenge ásványolaj-termelésünk érdekében, és ezeu védvámnak az új adótételek folytán előálló csekély emelését sem ellenzi. Ásványolajunknak minősége az amerikai kőolajét el nem éri, s ennélfogva még az esetben is követelne bizonyos könnyebbitést — ha az illető ipar nálunk már erősebben is kifejlődött volna. Annál inkább követeli azt ma, midőn a vállalkozási szellemnek és a tőkéknek félénksége csak akkor küzdhetők le, ha iparunknak a külfölddel való versenye, törvényhozási intézkedések által megkönnyebbittethetik. Nem tagadható ugyau, hogy ezen védvámnak előnyét első sorban és kiválóan Graliczia fogja élvezni, minthogy ásványolajforrásaink Magyarországban kellőleg még nem míveltetnek, de nem szabad kételkednünk abban, hogy ezen egészséges ipar nálunk is nem sokára az elnyert kedvezőbb feltételek mellett, nagyobb lendületet fog venni. Ez idézett körülményből, hogy az ásványolaj termelés Gralieziában nagy mértékben, Magyarországban azonban csak sokkal csekélyebben űzetik, a birodalmi tanácsban képviselt országok, pénzügyi előnyt fognak húzni kétségkívül — minthogy a Lajthán túl termelt, s annálfogva az Ausztriának adózó ásványolajnak egy része Felső-Magyarországba hozatik és ott fogyasztatik. A bizottság azonban azt találta, hogy ezen előny egyensúlyoztatik azzal, hogy — a bár hézagos, de mégis némi tájékozást nyújtó statistikai adatok szerint — Magyarország, a külföldről bevitt kőolajnak kisebb hányadát fogyasztja, csak mint a milyen a vámjövedék felosztási aránya szerint azt illetné, s e szerint a kőolajvámnál azt fogja nyerni, a mit az ásványolaj-adónál veszthet. Az előadottakhoz hozzá teendő még az, hogy a törvényjavaslat pénzügyi eredménye 1.800,000 forintra fog rúgni évente, a mai bevitelt alapul véve, és hogy az utolsó évtized tapasztalatai szerint, a fogyasztásnak további fejlődése s annálfogva a jövedelem további fokozása is feltehető. — A pénzügyi bizottság, mindezeknél fogva a törvényjavaslatnak elfogadását általánosságban pártolja és a részleteknél csak a következő, nagyrészt irályi módosításokat hoz javaslatba. A 4-ik szakasz első kikezdésének utolsó két szava elé a következő beszúrás eszközöltessék: „ugyanazon naptól számítandó 30'nap alatt"; a 7. §-ban az 5-ik kikezdés első sorában „előljáró" helyébe „eljáró" teendő; a 1B. §-ban, az első sorban „közül" szó helyébe „körül" ; a 29. §-ban, az első sorban „nagyságától" szó helyébe „mennyiségétől" ; — és végre a 34. §. második kikezdése 2-ik sorába „tettesének" szónak helyébe „eszközlésének" használandó. Kelt Budapesten, 1879. november 17. Ordödy Pál s. k., Wahrmann Mór s. k., zállandó pénzügyi bizottság elnöke. az állandó pénzügyi bizottság előadója.