Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
172 360. szám. csődtömegre, a záloggal terhelt vagyon eladása esetében: a tényleg befolyt vételár, egyéb esetekben pedig: a birói becsérték szolgálhat irányadóul. Ez utóbbit különösen azért kellett elfogadni, mert a zálogos tárgyak az egyezségi ajánlat tárgyalásáig nem minden esetben értékesíttetnek, tehát a vételár nem minden esetben szolgálhat irányadóul. 228—230. §§. Ha a szavazati jog akár azért, mert a bejelentett követelések a felszámolásnál megtámadva nem lettek, akár azért, mert a csődbíróság e kérdésben már határozott, véglegesen megálló pittatott, — az egyezségi ajánlat a hitelezők elé terjeszthető a végből, hogy ezek annak el vagy el nem fogadása iránt nyilatkozzanak. Hogy ez megtörténhessék, határnap tűzendő ki, s arra a hitelezők megidézendők. A kérdés csak az lehet, hogy tekintettel a tárgyalás fontosságára, miként és mely időre kelljen a megidézésnek történni, hogy az minden érdeknek megfeleljen s egyúttal az egyezségi eljárás mielőbbi befejezését ne hátráltassa. A javaslat e tekintetben közép utat tart; mert a tárgyalási határnapot közzététetni rendeli ugyan, de a hitelezők külön értesítését mellőzi. Eltekintve ugyanis attól, hogy az összes hitelezők külön értesítése a legtöbb esetben aránytalan költséggel és időveszteséggel járna, vagy az, vagy a határnap külön kihirdetése feleslegesnek tekinthető; mert ha a hitelezők külön értesíttetnek, akkora hirdetvény nem szükséges; ha pedig az utóbbi használtatik, az egyesek külön értesítése túlságos óvatosságnak mutatkozik annál is inkább, mert a javaslat 76. §-a szerint, az értesítés hivatalos közzététele az esetben érvényes kézbesítésnek tekintetik, midőn a törvény a kézbesítést külön megrendeli. Ezenfelül szükségesnek látszott az esetre is intézkedni, ha a közadós a kitűzött egyezségi tárgyalásnál sem személyesen, sem meghatalmazottja által meg nem jelenik. Az utóbbi a javaslat szerint az egyezségnek a hitelezők részéről elfogadását nem gátolja, mert ha már a tárgyalások az egyezségi ajánlat felett megindittattak, azok befejezése a közadós szeszélyétől vagy önkényétől függővé nem tétethetik. A 230. §. a tárgyalás menetelét s a esődbiztos e részbeni teendőit állapítja meg, kijelölvén azon momentumokat, melyek az illetőkre nézve irányadókul szolgálnak. Ilyenek: a tömeggondnok előterjesztése, a választmány nyilatkozata, a hitelezők szavazása s a jegyzőkönyv felvétele, mely különösen az egyezség elfogadása esetében bir fontossággal. Az elfogadott egyezség ugyanis nemcsak az arra következő birói határozatnak alapját, hanem egyúttal a hitelezők jogainak körvonalazását és megállapítását is tartalmazván, igen természetes, hogy annak a lehető pontossággal kell a jegyzőkönyvbe felvétetni. Ezért rendeli a javaslat, hogy az egyezség úgy, a mint az a hitelezők által elfogadtatott, egész kiterjedésben, tehát teljes hűséggel jegyzőkönyvbe vétessék. Hogy speciális stipulatiók esetében, melyek az egyezségnél előfordulhatnak, a jegyzőkönyvnek mit kell tartalmazni, az iránt a 234, §-ban történik intézkedés. 231-234. §§. A kényszer-egyezségnek, miként ez a 218. §. indokolásában kiemeltetett, egyik leglényesebb biztositékát a többségnek helyes alapon megállapítása képezi; mert a törvény minden intézkedése, annak legjobb intentiója hajótörést szenvedhet, ha az egyezség el- vagy el nem fogadása felett határozati joggal felruházott többség nem kellő állapon constituálva szerveztetik. A positiv törvények e részbeni intézkedései lényegesen eltérnek egymástól; mert mig némelyek az egyezség érvényes elfogadásához egyedül a hitelezők számszerinti többségét és pedig háromnegyed részét követelik, mások ellenben a hitelezők számszerinti többségével meg nem elégedve azt követelik, hogy e többség a bejelentett összes követeléseknek legalább kétharmad részét képviselje. De eltérnek a positiv törvények még más irányban is; mert némely törvények a szavazati jogoc nemcsak a közadód házastársától és ennek legközelebbi rokonaitól, hanem azoktól is megvonják,
