Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. szám. 165 határozatai által ismét hatályon kivül helyeztetett a nélkül, hogy e kétes értékű intézmény megszüntetését, a helyes jogszolgáltatás érdekében, fájlalnunk kellett volna. A javaslat, mely eddigi csődeljárásunkat gyökeresen átalakitani, s az általános indokolás szerint a modern legislatio minden czélszerfí vívmányát meghonosítani akarja, — a kényszeregyezséget nem mellőzhette a nélkül, hogy a culturállamok törvényhozásától messze el ne maradjon. Tekintve azonban, hogy a kényszer-egyezség azon alakban, melyben azt a javaslat meghonosítani kívánja, kétségtelen fontosságú újításként jelenkezik, — nem lehet felesleges azon momentumokat kiemelni, melyek a kérdéses intézmény elfogadását javaihatják és indokolhatják. Tagadhatatlan tény ugyanis, hogy maga a kereskedő világ nem feltétlenül nyilatkozik a kényszeregyezség mellett; sőt Németország igen tekintélyes kereskedelmi testületei, midőn e részben véleményadásra felhivattak, egyenesen a kényszer-egyezség ellen nyilatkoztak. Daczára azonban ennek, az újabb és legújabb legislatio az intézményt meghonositandónak találta; mert nem ignorálhatta azon fontos közgazdászati és jogi momentumokat, melyek a kényszer-egyezség meghonosítását egyaránt igazolják. Kétségtelen tény ugyanis, hogy a kereskedelmi forgalomban a pénz; csak akkor bir jelentőséggel, ha az a forgalom közvetítésére szolgálhat, ha circulálhat, s az egyeseknek minél több módot és alkalmat nyújt illő haszon biztosítására; azt nem is említve, hogy a pénznek gyorsabb és sűrűbb forgatása, azt rendeltetése teljesítésére fokozottabb módon képesiti. Ha a kereskedő tőkéjét egy éven át tízszer forgathatja, nemcsak magának szerez tíz alkalmat a lehető nyereségre, hanem a kezei közt lévő pénzt ugyanannyiszor adja át a forgalomnak, ugyanannyiszor szerepelteti azt, mint a kereskedelmi forgalom nélkülözhetlen tényezőjét. E körülménynek tulaj donitható azon kétségtelen tény, hogy a kereskedő ott is, hol a törvény által erre nem kényszeríttetik, szívesen hoz áldozatot, ha rövid utón követeléséhez juthat; kész annak egy részét minden jogi kényszer nélkül elengedni, csakhogy azt üzletében ismét forgathassa. Ugyanezt mutatja a tapasztalás csőd esetében is. A kereskedelmi csődök legnagyobb része egyezség által fejeztetik be, holott a törvény a hitelezőket erre nem kényszeríti; mert a kereskedelmi hitelezők csak abban találnak veszteségeikért elfogadható kárpótlást, ha rövid idő alatt jutnak követeléseik töredékeihez; s hogy ezt elérhessék, készek kisebb quótával megelégedni, mint a mennyi rájuk a csődeljárás rendszerinti befejezése mellett jutna. Ezenfelül a kereskedőknek nem áll és nem állhat érdekükben a bukottól megvonni a lehetőséget, hogy az ügyleteit ismét felvehesse; hogy hitelezőivel újabb üzleti összeköttetésbe lépve, módot és alkalmat találjon azoknak azt is megtéríteni, a mit az egyezség által esetleg vesztettek; a kényszer-egyezség tehát a mellett, hogy a közadósnak javára szolgál, hogy ezt a kereskedelmi forgalomban mint ennek jogosult factorát ismét rehabilitálja, a hitelezőknek is oly előnyöket biztosit, melyeket ezeknek jól felfogott érdekében figyelmen kivül hagyni nem lehet. A mi a jogi momentumokat illeti, melyek a kényszer-egyezség meghonosítását igazolhatják, azok ép oly kevéssé téveszthetők szem elől, mint a közgazdászatiak, s nemcsak azért birnak jelentőséggel, mert az élet által igazoltatnak, hanem mert önmagukban ábsolut meggyőzd erővel birnak. A kényszer jogosulatlannak tekintendő ott, hol az egyesek jogaikat külön érvényesítik, ellenben nem ellenkezik az sem az általános jogi elvekkel, sem a személyes szabadsággal oly esetben, midőn az érdekeltek közt jogi tekintetben közösség létezik. Az érdekek közössége igazolja az állam kényszerítő hatalmát, melylyel ez az egyesek cselekvési szabadságát korlátozza; az érdekek közössége igazolja a kényszer-egyezséget is, mely az egyes hitelezőket követeléseik egy részének elengedésére kötelezi. Hogy a hitelezők közt — természetesen a csődhitelezőket értve — közösség létezik, az minden európai csődtörvényben kifejezést talált, s a jelen javaslatban ismételten kiemeltetett; a hitelezők közt az adós fizetési tehetlenségemiatt közösség származik, a mennyiben mindannyian ugyanazon egy alapra utalvák; melyből egyenlő elvek szerint egyenlő kielégítést nyernek. Áz egyenlőség a többség kényszerítő hatalmát formailag is igazolja s
