Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
360. számi 143 elutasittatik, kilép a hitelezők sorából, s e körülménynek hasonlag az összes hitelezők javára kell szolgálni, miután a csődnyitás ténye után kedvezőbb helyzetet egyik hitelező sem szerezhet. II. Bejelentés alá nem eső igények. 152. és 153. §§. Az osztrák és a német csődtörvény egyaránt elismeri a tömeg hitelezőinek, továbbá azoknak, kiket visszakövetelési, zálog- vagy megtartási jog illet, abbeli kiváltságát, mely szerint igényeiket ép úgy, mint csődön kivül, tehát ugyanazon eljárás mellett érvényesíthessék, mely alá igényeik csődön kivül tartoznának. Mig azonban a német csődtörvény egyedül az elv megállapítására szorítkozik, az osztrák csődtörvény nemcsak hogy a kérdéses hitelezők kiváltságos jogát általában constatálja; hanem a szükséges közelebbi intézkedéseket is megállapítja. A javaslat e tekintetben nemcsak azért közeledik az osztrák csődtörvény intézkedéseihez, mert azokat elhelyezésüknél és tartalmuknál fogva helyesebbnek tartja, hanem azért,ismert azok jogrendszerünknek is teljesen megfelelnek. Éhez járul még, hogy a helyes törvényhozási politika is azt követeli, miszerint a kérdéses jogok érvényesítésére nézve, Magyarország és a lajthántuli tartományok törvényeiben lehetőleg egyenlő tervek nyerjenek alkalmazást. A mi magukat a 152. és 153. §§-ban foglalt intézkedéseket illeti, azok tulajdonképen csak folyományai a javaslat első részében megállapított elveknek, s az ezeken alapuló azon rendszernek, mely szerint a csődeljárás az oly igényeket, melyek külön kielégítési alappal birnak, nem érintheti. Azon jogokra, melyek bizonyos dolgok tekintetében a csődnyitás előtt tényleg már megszereztettek, ez utóbbinak befolyása nem lehet, mert az azok kielégítésére szolgáló vagyon csak annyiban tekinthető a tömeg kiegészítő részének, a mennyiben a biztosított igények kielégítésére nem szükséges. Miután a közadós mint ilyen, a javaslat szerint, rendelkezési képességét a csődnyitásig szerzett vagyona tekintetében elveszti, igen természetes, hogy azon perekben, melyek a most érintett vagyont tárgyazzák, mint alperes nem szerepelhet; helyette tehát a hitelezők összességének képviseletét a tömeggondnoknak kell átvenni, ki ellen az igény úgy, mint csődön kivül érvényesíthető. Végre nemcsak a következetesség, hanem az egyszerűsítés elvének is teljesen megfelel a javaslat azon intézkedése, melynél fogva az eljárás rendszerint a csődbíróság előtt indítandó. Ez a kiváltságolt hitelezők jogainak lényegileg nem praejudicál; mert ezekre nézve irreleváns lehet az, hogy jogaikat melyik bíróság előtt érvényesitik, feltéve, hogy a törvény különben azon előnyöket, melyekre igényt tarthatnak, részükre biztosítja. HETEDIK FEJEZET. A csó'dvagyon kezelése és értékesítése* 154.—155. §§. A tömeggondnoki teendők helyesen két részre oszthatók, t. i. a szorosan vett kezelési és az értékesítési teendőkre; az elsőket kevés kivétellel nehéz olyképen praecisirozni, hogy a törvény e részbeni intézkedései minden esetre alkalmas zsinórmértékül szolgálhatnának; mert a szorosan vett kezelési teendők, habár általában a tömeg fentartásában és ideiglenes használatában állanak, mégis rendszerint a tömeg minőségétől függnek; a törvény tehát e tekintetben alig tehet egyebet, mint azt, hogy a részletezést lehetőleg mellőzve, a tömeggondnok kötelességeit általánosságban megszabja. A tömeggondnok ugyanis egyelőre a csődbiztos, a választmány megválasztása után pedig ennek ellenőrzése alatt áll; felesleges volna tehát, s a
