Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

138 360. -izáin. 133-138. §§. A 133 — 138. §§. részint egyszerű szerkezetüknél fogva, részint azért, mert elvi intézkedést alig tartalmaznak, részletes indokolást nem tesznek szükségessé. Ellenben nem látszik feleslegesnek, a könnyebb tájékozhatás végett, az egyes §§. intézkedéseit némi megjegyzésekkel kiegészíteni. így különösen a 134. §-nál, mely a csödbiztos teendőit állapitja meg, nem lesz felesleges kiemelni, hogy e §-nak koránsem czélja a felszámolásra nézve perrendtartásszerű eljárást megállapítani; ez ellenkeznék a javaslat intentiójával, mely az egész felszámolási eljárást az érdekeltek magánügyének tekinti. Éhez képest a csődbiztos teendői a felszámolási tárgyalásnál körülbelül a következőkben íixirozhatők: mindenekelőtt rövid áttekintését fogja a szenvedő állapotnak előterjeszteni, hogy eként a hitelezők a tömeget terhelő követelések iránt már eleve tájékozva legyenek; azután bírálat alá veszi az egyes követeléseket, kihallgatván első sorban a tömeggondnokot, azután az érdekelt hitelezőket s esetleg a közadóst is; a kihallgatásnál minden formaszerűség mellőzésével oda fog hatni, hogy az érdekeltek közt egyetértést, tehát vagy a követelés valódiságának és rangsorozatának megállapítását létesítse, vagy esetleg a hitelezőt elállásra bírja. Ha sem az egyik, sem a másik nem sikerül, a csődbiztos a felszámolási eljárást a kérdés alatti követelésre nézve azon kijelentéssel fejezi be, hogy a hitelező követelésével a per rendes útjára utasittatik; ezt a jegyzőkönyvbe vezeti s egyúttal a tömeggondnok által a táblás kimutatás utolsó előtti rovatában feljegyezteti. Hogy a 134. §. mindenekelőtt azon követeléseket rendeli tárgyaltatni, melyek a szenvedő állapotban elő nem fordulnak, abban találja indokolását, hogy az ily hitelezők a tárgyalásnál csak úgy vehetnek részt, hamint ilyenek elismertetnek; szükséges tehát, hogy követeléseik minden más követelést megelőzőleg állapíttassanak meg. A tárgyalás egyszerűsítését czélozza a dolog természetének teljesen megfelelő azon intézkedés, mely szerint a birói véghatározattal vagy egyezséggel már megállapított követeléseknél, a valódiság feletti tárgyalás egyedül azon körülményekre terjedhet ki, melyek a véghatározat, vagy az egyezség után keletkeztek. A felszámolási eljárás természetével és czéljával merőben ellenkeznék az, ha a kérdéses követelések egészen újból vita tárgyává tétetnének ; mert ha valódiaknak nem ismertetnek el, a per a javaslat szerint azon stádiumban vétetik fel, melyben azt a csődnyitás ténye találta, tehát a felebbezés stádiumában. Hogy a jogérvényes véghatározat vagy egyezség által megállapított követeléseknél, a tárgyalás egyedül a rangsorozatra terjed ki, a 128. §-ban már kimondatott. A jegyzőkönyv, mely a javaslat 135. §-a szerint a felszámolási tárgyalásról vezetendő, arra szolgál, hogy annak alapján az egyes hitelezők részére a követelés megállapitását illetőleg hiteles okmány adathassák ki. A követelés megállapítása ugyanis a javaslat értelmében rendszerint a végrehajtható egyezség erejével bír, s a hitelezőt végrehajtásra jogosítja fel a csőd befejezése után; szükséges tehát, hogy a jog gyakorolhatása a felek részére lehetővé tétessék. Miután a javaslat praeclusiót nem ismer, s a bejelentést a csődper minden stádiumában megengedi, igen természetes, hogy a későbbi bejelentéstől az oly hitelezőt sem zárhatta el, ki követelését helytelenül választott jogczímen érvényesítette, s bejelentését a tárgyalásnál visszavonta. Valamint azonban a bejelentési határidő eltelte után jelentkező hitelezők, az időközben netalán már felosztott pénzre igényt nem tarthatnak, úgy azon hitelező is, ki a 136. §. második bekezdése szerint új bejelentéssel él, az érintett következményt tűrni tartozik, s ismételt bejelentésének visszaható erőt nem vindicálhat. Az ily hitelező körülbelől azon helyzetben van, mint az, ki a nem igazolt előjegyzést ismétli, ki tehát az időközben történt telekkönyvi bejegyzések elsőségét tűrni kénytelen a nélkül, hogy ismételt kérvényének visszaható erőt tulajdonithatna. Végre nem lesz felesleges még kiemelni, hogy mig a hitelezők vagy a közadós meg nem jelenése a felszámolási tárgyalás megtartását nem gátolja, azt a tömeggondnok, illetőleg helyet-