Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.
Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat
128 360. szám. arra feljogositani, hogy a külön-gondnokoktól a kezelést illetőleg felvilágosításokat kívánhasson, és szükség esetében azok elmozdítása végett a csődbíróságnál a szükséges lépéseket megtehesse; magától értetvén, hogy a csődbíróság az elmozditás kérdése felett, minden esetben saját belátása szerint szabadon határozand. Megfelelőleg a javaslat rendszerének, mely szerint a zálogos hitelezők jogain a csődnyitás ténye által változás nem történik, engedi meg a 100. §., hogy a zálogos hitelezők, a nekik kielégítési alapul szolgáló vagyonra nézve külön gondnokot választhassanak a nélkül, hogy ennek megerősítése a csődbíróságnak fentartatnék. Az ily gondnok ép úgy, mint a kezelés egyes ágaira kinevezett külön gondnok, teljesen önálló hatáskörrel bir; tehát e hatáskörön belől a tömeggondnoki jogokat és kötelességeket gyakorolja, de e mellett a tömeggondnoknak a kezelést illetőleg felvilágosítással tartozik; mert habár azon vagyon, melynek kezelésére kirendeltetett, a zálogos hitelezők külön kielégítési alapját képezi, az a tömeg kiegészítő része lenni csak az esetben szűnik meg, ha a zálogos hitelezők követelései által teljesen felemésztetik. Ennek megtörténtéig, s ennek ellenőrizhetése végett, a tömeggondnoknak legalább annyi jog adandó, hogy ez a külön gondnoktól, a kezelést illetőleg, felvilágosítást követelhessen. Végre a helyes ügykezelés érdekében szükségesnek látszott a csődbíróságot feljogositani arra, hogy az akár hivatalból, akár a hitelezők kérelmére ideiglenes csődválasztmányt nevezhessen ki. Egyes tömegeknél ugyanis oly teendők fordulhatnak elő, melyeket a végleges választmány megválasztásáig feltétlenül a tömeggondnokra bizni alig lehetne. Ily esetekben czélszerü lesz, ha az ideiglenes csődválasztmány bizonyos teendőknél a tömeggondnokot ejlenőrzi, és bizonyos kérdéseknél a csődbíróságot véleményével támogatja. 101—104. §§. Mint minden állásnál, melylyel idegen vagyon kezelése van összekötve, úgy a tömeggondnoki hivatalnál is a biztosságnak, a kezelés sikerének mellőzhetlen feltételeként jelenkezik az, hogy a jogok és kötelességek, melyek a vagyonkezelésre hivatottat illetik, lehető szabatossággal állapíttassanak meg, hogy az illető jogkörének túllépése által magának vagy másoknak hátrányokat ne okozhasson. A tömeggondnok, kinek állása fentebb már jeleztetett, a javaslat szerint oly fontos közege a csődeljárásnak, mikép hatáskörének szabatos meghatározását nem lehetne eléggé ajánlani. Ha a positiv törvények e tekintetbeni intézkedéseit vizsgáljuk, kielégítőknek sem a franczia csőd-, sem az olasz kereskedelmi törvény, sem a porosz és a német csődtörvény intézkedéseit nem találhatjuk; az érintett törvények ugyanis a tömeggondnok hatáskörét sem általában nem állapítják meg olyképen, hogy általános határozataik minden egyes kérdésre nézve kellő tájékozást nyújthatnának, sem a részletekbe oly dispositiókat nem tartalmaznak, melyek az általános határozatok hiányait pótolhatnák. Kivételt e tekintetben egyedül az osztrák csődtörvény képez, mely a tömeggondnok jogkörét nemcsak általában határozza meg, hanem részletesen is kijelöli azon teendőket, melyek a tömeggondnok jogköréhez tartoznak; e mellett egyúttal szabatosan meghatározza azon korlátozásokat is, melyek a tömeggondnok jogkörére nézve szükségeseknek mutatkoznak. Hibának legfelebb azt lehetne az osztrák csődtörvényben tekinteni, hogy általános intézkedéseit nem a kellő elkülönítéssel, hanem részben a tömeggondnoki és csődbiztosi jogok egybekeverésével állapítja meg. E lényegtelen körülmény természetesen nem képezhet akadályt arra nézve^ hogy a javaslat a tömeggondnoki jogok és kötelességek megállapításánál, lényegileg az osztrák csődtörvény intézkedéseit kövesse. Éhez képest a javaslat is ép ugy, mint az osztrák csődtörvény, a tömeggondnok jogkörét mindenekelőtt általában határozza meg, s az egyes teendőket részint a tömeg biztosítására, részint az annak kezelésére vonatkozó intézkedések közé sorozza. A mi a
