Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

100 360. szám. jog és a magyar csődtörvény intézkedéseivel és az azokban nyilvánuló felfogással, lényeges haladás nem képzelhető, ha a törvényhozás már a materialis intézkedések megállapításánál nem gondoskodik arról, hogy a zálogos hitelezők külön kielégítése biztosittassék. Ezen igazság felismerése alatt keletkezhettek az ideiglenes csődrendtartás érintett §§-ai, melyek egy nevezetes elvet s ezzel együtt egy új intézményt létesítettek, de azt minden következményeiben keresztülvinni elmulasztották. Az ideiglenes csődrendtartás elismeri ugyan a zálogos hitelezők külön kielégítési jogát; az ezek fedezésére szolgáló vagyont mint külön tömeget tekinti; de a zálogos hitelezőket a csődeljárástól annyiban nem emancipálja teljesen, hogy azokat követeléseik bejelentésére kötelezi. Jelenlegi csődtörvényünknek az országbírói értekezlet által megállapított intézkedései, miként ez már kiemeltetett, lényegileg az ideiglenes csődrendtartás határozataihoz alkalmazkodnak, tehát ugyanazon hibában szenvednek. E hibás rendszert azonban sem indokolni, sem fentartani nem lehet; mert ha a zálogos hitelezőket a közadós valamely vagyonából külön kielégítés illeti; ha e vagyon, a mennyiben a zálogos hitelezők kielégítésére szolgál, a tömeg kiegészítő részét nem is képezheti, — akkor teljesen felesleges és helytelen azokat, kik a csődtömeg ellen igényt nem formálnak, követeléseiknek bármily alakban leendő bejelentésére vagy érvényesítésére kényszerűm. Miután a javaslat a zálogos hitelezők tekintetében lényegileg az eddigi materialis intézkedéseket kívánja fentartani, igen természetes, hogy a jelen részben, mely egyedül materialis intézkedésekkel foglalkozik, az eddigi törvényes határozatokon csak annyiban történik változás, a mennyiben ezt akár a javaslat rendszere általában, akár a csődeljárásra vonatkozó intézkedései szükségessé teszik. Az e részbeni változásoknál a javaslatnak az osztrák csődtörvény rokon intézkedéseit már azért sem lehetett figyelmen kivül hagyni, mert az osztrák polg. törvénykönyvnek az ingatlan javakra szerzett dologi jogokat tárgyazó intézkedései még a szűkebb értelemben vett Magyarországban is kötelező erővel birnak, s az e részbeni •eltérés a jogbiztonságot, a jogok érvényesítését csak veszélyeztethetné. A mi magukat az 52. §. egyes intézkedéseit illeti, azok mindössze két elv megállapítására szorítkoznak, midőn egyrészről kijelentik, hogy a zálogos hitelezők követeléseikkel a csődhitelezőket, a dologi joggal terhelt vagyonból leendő kielégitésnél, kizárják; másrészről, hogy a zálogos hitelezők, a mennyiben őket a közadós ellen személyes igény is illeti, követeléseiket az általános csődtömeg ellen is érvényesithetik. A most érintett elvek tehát implicite különbséget állitanak fel a különös és az általános tömeg közt; az elsőt minden oly vagyon képezi és képezheti, melyből egy vagy több hitelező valamely dologi jog alapján külön kielégítést igényelhet; ellenben az utóbbinak azon vagyonösszesség tekintendő, mely a közadós ellen emelhető személyes igények kielégítésére szolgál. A speciális tömeg azonban — és ilyen több lehet — bizonyos esetben az általános tömeg jellegét is felveheti; mert ez csak annyiban szolgál a dologi joggal biró hitelezők kielégítésére, a mennyiben ezeknek ebbeli igényei terjednek, az tehát, mi a most érintett igények kielégítése után fenmarad, a közös tömegbe vagyis azon vagyonösszességbe folyik, mely a személyes követelések kielégítési alapját képezi. De a javaslat a zálogos hitelezőket nem szorítja kizárólag a különös tömegre; mert ezeknek megengedi, hogy követeléseiket, a mennyiben azok személyes igényt is állapítanak meg, az általános csődtömeg ellen érvényesíthessék; mely esetben azok kiváltságos jellegüket elvesztik, s azon szabályok alá esnek, melyeket a javaslat a személyes igényekre, tehát a csődhitelezők követeléseire nézve úgy az első, mint a második részben megállapít. Hogy az 52. §. intézkedései a reálhitelezők minden nemére kiterjednek, azt e §. felírása után alig szükséges bővebben fejtegetni. A javaslatnak, mely, miként már többször érintetett, a jelenlegi törvényes határozatokat lényegükben fentartja, — szakítani kellett azon korábbi felfogással, mely a hypothecarius és a kézi zálog által biztosított hitelezők közt különb-