Képviselőházi irományok, 1878. X. kötet • 360-394. sz.

Irományszámok - 1878-360. Magyar csődtörvényjavaslat

98 360. szám. s a hitelezők igényeit pénzben követelhető kártérítésre változtatja; de a törvény e szabály alól maga tesz kivételt, midőn egyrészről a tömeggonduoknak az ügylet átvételét megengedi, és másrészről bizonyos ügyletek folytatását határozottan követeli. Igen természetes tehát, hogy minden oly esetben, midőn a tömeg a kétoldalú ügylet teljesítését a maga részéről követeli; vagy midőn a teljesítésnek, mint pl. bérleti és haszonbérleti szerződéseknél, a csőd tartama alatt kell történni, — a tömeg az ügyletből eredő, illetőleg a csőd tartama alatt lejárt kötelezettségnek, minden más tartozást megelőzőleg eleget tenni köteles. Végre a tömeg terhei közé számítja a 49. §. 3. pontja a tömeg jogtalan gazdagodásából eredő' igényeket. A javaslat 6. §-a a közadós azon intézkedéseit és jogcselekvényeit, melyeket ez a tömeghez tartozó vagyon tekintetében a csődnyitás után tesz, a hitelezők irányában érvényteleneknek nyilvánítja, egyúttal visszaadatni rendeli azt, mit a közadós a csődnyitás után valamely ügylet következtében teljesített. Ez intézkedésnek mintegy természetes következményét képezi a 49. §. 3. pontja, mely a tömeg jogtalan gazdagodását mint érvényes szerzési jogezímet el nem ismeri. Ha a közadós a csődnyitás után valamely ügyletet köt, vagy valamely jogcselekvényt végez, s ennek folytán a tömegbe bizonyos érték folyik be, — a tömeg jogtalanul gazdagodnék, ha a befolyt értéket megtartaná, vagy azért megfelelő ellenértéket nem adna. A hitelezők a közadós vagyonát azon állapotban veszik át, melyben azt a csődnyitás ténye találta; igen természetes tehát, hogy annak a közadós által utólagosan kötött ügyletekből eredő gyarapodására igényt nem tarthatnak, tehát azt, mi a tömegbe ily módon befolyt, kielégítésükre nem fordíthatják. Mindez természetesen nem nyerhetne alkalmazást, ha az ügylet a közadós részéről a csödnyitás előtt köttetett, vagy ha a közadós által a csődnyítás után kötött ügyletből a tömegbe érték be nem folyt; mert az első esetben mint kötelezett nem a tömeg, hanem a közadós jelenkezik, ki ellen a másik fél igényeit csak mint csődhitelező érvényesítheti; az utóbbi esetben pedig hiányzik az alap, melynél fogva a tömeget kötelezettnek lehetne tekinteni. 3. Az 50. §. azon esetről intézkedik, ha a tömeg a költségek fedezésére nem elegendő, ha tehát azon kérdés merül fel, hogy a most érintett terhek közül melyeket kell előbb kielégíteni. Az osztrák csődtörvény, ellentétben a javaslattal, a költségeknek ád elsőséget a tömeg tartozásai felett a nélkül, hogy ez intézkedését közelebbről indokolná. Egyébiránt bármily indokok vezérelték is az osztrák törvényhozást, annak szóban lévő intézkedése elfogadhatónak nem mutatkozik. A tömeg tartozásait képviselő érték ugyanis annak kiegészítő részét nem képezi, a közadós vagyonához nem tartozik; az tehát, miként már kiemeltetett, levonandó, mielőtt általában kielégítésről szó lehetne. Ellenben a tömeg költségei szükséges folyományai azon eljárásnak, mely a hitelezők összessége érdekében folytattatik; azok tehát e természetüknél fogva azon vagyont terhelik, mely a hitelezőkre nézve kielégítési alapul szolgál; ez pedig egyedül a netto-tömeg lehet. Ily körülmények közt igen természetes, hogy ha elsőségről szó lehet, ha ilyennek megállapítása általában szükségessé válik, az csakis a tömeg tartozásait illetheti. Azon körülmény, hogy az osztrák csődtörvény a csőd tartama alatt esedékessé vált adókat a tömeg költségei közé sorozza, azok kiváltságolására indokul már azért sem szolgálhat, mert a törvény sem az állami és községi adók, sem más közterhek lehető biztosítása végett nem folyamodhatik oly fictióhoz, mely alapjában helytelen, következményeiben pedig igazságtalan lehet. Hogy a javaslat a tömeg tartozásai, mint ilyenek közt elsőséget nem ismer, igen természetes; mert erre minden elfogadható alap hiányzanak; ellenben nemcsak méltányosnak, hanem jogosnak is látszik, hogy a tömeg költségei közt a készpénz-kiadásoknak adassék elsőség; mert a jog és méltányosság egyaránt azt követeli, hogy a positiv kár minden, még a legigazságosabb nyereséget is megelőzze. Ha akár a bíróságnak, akár a tömeggondnoknak merülnek föl készpénzbeli kiadásai, ezeknek úgy az adókat és közterheket, melyeknek ki nem fizetése positiv kárnak nem tekinthető, mint a munkadíjakat szükségképen meg kell előzniök;