Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.
Irományszámok - 1878-247. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, „a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről” szóló törvényjavaslatról
247. szám. 37 Ezek elismerésénél azon elvből indult ki a kormány, hogy a felső magyarországi Kárpátoknak vasútépítésre rendkívül hátrányos geológiai viszonyai (a mint ezek utólag különösen a lupkowi alagút ismeretes eseténél konstatáltattak) a kassa-oderbergi vasút tervezésénél, melylyel a mondott hegységekben az első kísérlet volt teendő, még ismeretlenek voltak s e hátrányok az építésnél közbejött, emberemlékezetet haladó árvizek által is fokoztattak; hogy továbbá a kormány — eltérőleg a többi vaspályákkal szemben követett eljárásától — a társulat és építési vállalat közti szerződés megkötésénél az 1869. ápril 21-iki jegyzőkönyv létrejötténél egyenesen közbenjárt; hogy továbbá az építési szerződésben a vis major esetéről gondoskodva részben egyáltalán nem, részben az építési vállalat előnyére lévén, — a per kikerülése tekintetéből azon nézet fogadtatott el, hogy a >casus nocet dominó < jogelvből kiindulva, a munkáknál beállott vis major (háború stb.) az építési vállalatot, a pályatesten beállott s az építést nehezítő károk pedig az állam elleni visszkereset mellett e társulatot terhelik ; hogy végül per esetére az egyes elejtett czímeknél, különösen a 2. pont alatti késedelem, mint szintén az 1. pont alatt felszámított Vághidak és az 5. pont alatt felvett közbenső hidoszlopok czíménél történt felszámítás, a kincstárra nézve igen kétes kimenetelű lett volna. Végül hadi praemium czímén : * 7. a 12. pont alatti összegből 300,000 forint, minthogy az építési vállalat a franczia-porosz háború idejében a munkálatokat, a kormány egyenes felhívására gyorsította oly mértékben, hogy a zsolna-abosí vonal még az engedély okmányszerű idő előtt megnyitható volt, s ezen praemium kilátásba is helyeztetett. Összesen elismert tehát 15 czímből 7-et, és e czímletek alá foglalt összegeket is tetemesen leszállítván, 8.600,000, illetőleg 4.600,000 frtból . . . 2.118,564 frt 80 kr., mely összeg később a hadi praemiumnak 181,436 frtra levonása által kikerekittetett 2.000,000 frtra, s az időközi kamatok 1875. év végéig 521,000 » a kormány által adandó kárpótlás tehát együtt 2.521,000 frt. A kassa-oderbergi vasút igazgató-tanácsa az elvállalt egész 4.600,000 forintot időközileg váltókkal fedezte, s a terhes meghosszabbítások az ügy végleges legombolyitása reményében mind e mai napig folynak; s ezek a társulat összes pénzügyi állapotát annál ziláltabbá tették, mivel a kamatbiztositék elosztásának kulcsa a két állam közt nem lévén szabályozva, mindkét állam bizonyos visszatartásokra feljogosítva hitte magát, s az igy támadt hiányt, mely ez idő szerint körülbelől ismét 400,000 fra rúg, ismét csak függő kölcsönökkel volt képes pótolni a társaság pénztára. Az építési pótkövetelések egy része kétségkívül az osztrák kormányt illette, midőn azonban ez irányban a magyar kormány őt megkereste, az osztrák kormány határozottan kijelentette, hogy a maga részéről semmi ilynemű kárpótlást megadni nem hajlandó. Ez alkalommal keletkezett a magyar kormány leirata a társulatnak, melyben 922,215 forint megajánltatott neki azzal, hogy az osztrák vonalon felmerült igényre vonatkozólag, közvetlenül a cs. kir. kormánynyal lépjen érintkezésbe. Időközben azonban az első magyar gácsországí vasút garantiájának felemelése iránt megkezdett tárgyalást arra használta fel igen tapintatosan a kormány, hogy ezen, az osztrák területen székelő vasút ügyeinek a magyar államkincstárra nézve új terheket rovó rendezése csakis akkor lesz elfogadható a magyar kormány részéről, ha a reciprocitás a magyar területen székelő s a magyar forgalmat jobban érdeklő kftssa-oderbergi vasútra nézve is kimondatik. Az osztrák kormány a gácsországí vasút rendezésének érdekében kénytelen lévén engedni, ezen elvi elhatározás alapján, a vasút kárpótlási ügyeinek végrendezése csakugyan lehetővé
