Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.

Irományszámok - 1878-285. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése,”a kisbirtokosok országos földhitelintézetről” szóló törvényjavaslatról

2%. s7Ám. 305 Ezen forrás nem lehet egyéb, mint az alapszabályok 92 §-ában emiitett pártfogási és üzletrész-összegeken felül, a 109. §-nak azon intézkedése, mely szerint jogositvák az előlegegyletek, a takarékpénztári üzletet gyakorolni és egyébnemü idegen tőkét is fölvenni. De, ha megmarad a 109 §. azon rendelkezése, miszerint az egylet a takarékbetéteket * jelzálogkölcsönök" adására nem fordíthatja, annyival inkább, ha érvényre jut a pénzügyi bizottság többségének azon javaslata, miszerint az egylet egyébnemü idegen tőkéket föl ne vehessen: akkor ezen forrás oly szűken fogja mérni enyhitő italait, hogy azok mellett a kölcsönre szoruló valóban kisbirtokosok szomjan fognak maradni. Teljesen igaz és helyes elv az, hogy a takarékpénztári betéteket, hosszú időre lekötni nem szabad, hogy minden betéti pénzintézet ugy tartozik üzletét berendezni, hogy a visszakövetelt betéti pénzeket folyton-folyva visszafizethesse. És igy egészen helyes elv, miszerint a takarékpénztári betéteket hosszú időre s^óló jdzálog-kölcsönök adására fordítani nem szabad. De a jelzálog-kolcsönökne'c nem kell szükségképen hosszú időre felmondhatatlanul kiadottaknak lenniök. Lehet azokat rövid időre 9—6—3 hóra, vagy hat-három havi, vagy még rövidebb felmondási jog mellett is kiadni. Önként következik ugyanezen tételre azon ellenvetés, hogy ily rövid idejű jelzálogkölcsönök nem érdemlik a betábláztatás és drága bélyeg költségeit stb. ^ Csakhogy ez ellenvetés érdemét mesfczáfolja több takarékpénztárnak azon sikerrel gyakorolt praxisa, hogy betétekből összegyűlt tőkéinek tetemes részét, szintén jelzálograi bekebelezés mellett, hosszabb vagy rövidebb idejű felmondhatási joggal adja ki, — s az adósok még is érdemesnek találják a kölcsön felvételét, azon okból, mert a takarékpénztár nem igen szokta felmondani a tőkét, — legfölebb annak egy részét, — azt is csupán akkor, midőn a nála felmondott betéti tőkék visszafizetésére, a pénztár rendszerinti készlete nem lenne elegendő. Ily üzleti eljárás mellett a takarékpénztár is mindig képesítve van, folyton-folyva visszaszolgáltatni a visszakívánt betéti tőkéket, az adósok is eléggé fedezve vannak, váratlan megrohanások ellen. És ily rendszer mellett, a takarékba tevők pénze bizonyára jobban van biztosítva, mint azon szokásos váltóüzlet által, melynél a pénzek nem valódi azaz üzleti, hanem csak adósleveleket helyettesítő — s a lejárati napokon megujittatni szokott váltókra adatnak ki. Ily váltóűzleti rendszer egyáltalában nem biztosithatja jobban a takarékbetétek folytonos visszafizethetését, mint azon jelzálogkölcsönök, melyek rövid idejű felmondhatás mellett helyeztetnek el. • A takarékpénztárak, váltóik értékét a lejáratkor rendszerint nem látják, — s csak kamatokat vesznek le, — s a tőke egy részét is csupán azon esetben, ha előre felszólították váltóadósaikat, hogy a náluk levő tőke bizonyos százalékát lejáratkor fizessék be. Ugyanez történik a rövid időre kikötött felmondhatás mellett adott jelzálogkölcsönöknél is. Epén mint a váltóadósoknál történni szokott, — a jelzálogadósok is fizetni fognak; beszolgáltatni a kivánt kisebb részt, nehogy az egész tőke felmondassék. Azon aggodalom tehát, hogy jelzálogra adott kölcsönzési rendszer mellett, a takarékbetétek visszaszolgáltatásának folytonossága biztositható nem volna, jogosultsággal nem bir. Annyival inkább nem, mert az előleg-egyletek is, oly föltételek alatt fogják fölvenni a betéteket, hogy a kisebb összegek rövidebb, a nagyobb összegek pedig hosszabb felmondási határidőre fizetendők vissza. Azon másik aggodalom is, hogy a rövid felmondásra nyújtott jelzálog kölcsönök nem segítenek az adóson, mert azokat kevés ideig használhatja, megvan szüntetve a takarékKÉPVH. IROMÁNY 1878—81 VIII. KÖTET. qq