Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.

Irományszámok - 1878-243. Belügyminister előterjesztése, az u. n. megyeház-alap hovaforditása iránt

243. szám. 13 243. szám. Tisztelt képviselőház! A belügyministerium kezelése alatt álló alapokról 1876. évi szeptember 30-án 43811. szám alatt kell tüzetes jelentésemben előadtam, hogy az úgynevezett megyeház-alap hováforditása iránt külön jelentést lesz szerencsém a tisztelt ház elé terjeszteni. Ez igéretemet beváltandó, van szerencsém a következőket előadni. A kérdéses alap, mint azt már idézett jelentésemnek történelmi részében kiemelni alkalmam volt, az 1849. év után fennállott kormány idejében a magyarországi megyek és kerületek tulajdonához tartozott ingatlanok és anyagoknak elárusitásából befolyt összegekből alakíttatott. Ezen alapra nézve, melynek törzsálladéka 103,227 frt és 97 krt képezett, a fennállott magyar kir. helytartótanács azon javaslatot tévé, hogy az az időközben felszaporodott kamatokkal együtt a jogosított illető megyék és kerületek részére, az államszámvevó'ség által készitett felosztási tervezet szerint kiadassák, mire azonban az 1866. évi július hó 17-én 9701. sz. a. kelt udvari rendelettel arról értesíttetett, hogy miután a kincstár a megyék tulajdonához tartozó azon iagatlauságok fenntartására és javítására, melyeket a megyék 186 l-ben visszaállításuk alkalmával ismét birtokukba vettek, kiadásokat tett, melyeknek megtérítését, a csász. kir. pénzügyministerium követeli, ez utóbbi a tényleges felosztást a kincstár ellenköveteléseinek kimutatásáig annál kevésbé tartja foganatosithatónak, mert a kincstári követelések épen ezen alapban találják legbiztosabb fedezésüket. Az érdekelt megyék részéről a „megyeház-alap" kiszolgáltatása iránt tett felterjesztések folytán, az ezen alapra vonatkozó tárgyalások 1867-ben, az e részben illetékes m. kir. belügy- és pénztigyministeriumok részéről újra felvétetvén, a belttgymmisterium azon álláspontot foglalta el, hogy az alap kamataival együtt, mint a megyei törzsvagyon kiegészítő része, az illető megyéknek kiszolgáltassák, mely álláspont támogatásul többek közt azon indokokra hivatkozott, hogy miután, az 1849-ben létrejött kormány a megyéket s azok jövedelmi forrásait megszüntette, a megyei cselekvő vagyon egy részét, t. i. a háziadó-hátralékokat átvette s az új adónemek után befolyt jövedelmet saját pénztáraiba szállította, az, a megyék korábbi administrationális állásából eredő szenvedő tartozások kifizetéséről is tartozott gondoskodni. Ezek folytárt tehát a kincstár a megyei épületek fentartására és javítására fordított költségek megtérítése czímén, a megyeház-alapra annál kevésbé tarthat igényt, mert a megyék fennállása esetében is ezen költségek nem a megyék törzsvagyonából, hanem rendes jövedelmi forrásaikból lettek volna fedezendők, s mert különben is a kérdéses kincstári követelés, a megyei épületeknek a volt rendszer alatt, a cs. kir. hatóságok által közkormányzati czélokra történt használata által már méltányos kiegyenlítést nyert.