Képviselőházi irományok, 1878. VIII. kötet • 240-301. sz.

Irományszámok - 1878-261. Törvényjavaslat az 1873-ik évi IX. törvényczikk 15. és 16. §§-ainak módositásáról

134 261. szám. Az ,1873) IX. t. ez. 15. és 16. §§-ai, ha nem is jogi, de kétségtelenül morális ellentétben állanak az 1877: VIII. törvényczikkel, mely a magán-követelések után biróilag megállapítható kamatok maximumát 8°/o-ban határozta meg, főleg azért, mert az idézett §§-ok értelmében járó növekedő kamat, mely a régibb illetékeknél immár 17%-ot teszen, némely esetekben annyira nyomasztó, hogy többre rug, mint maga az illetéki tartozás. A törvényhozás a magasabb kamat által a fizetésben igazolatlanul késlekedőket kívánta ugyan jobban terhelni, de minthogy a növekedő kamat a terheltetésuek oly nemét képezi, mely oly esetekben, midőn nem a fél hibája, hanem anyagi körülményei okai a késedelmes fizetésnek, épen fordított aránybau áll az adózók fizetési képességével, a növekedő kamatok szedését e ezímen sem tartom igazolhatónak, hanem a kérdést akként vélem szabályozandónak, hogy a késedelmi kamat átalán 6<>/o-ban állapittassék meg. Jelentékeny ugyan a kincstárra nézve azon, a növekedő kamatok folytán elért s átlag évi 150,000 forintra tehető kamatjövedelem, mely a tervezett új törvény életbeléptével előreláthatólag el fog maradni; de az elmaradó haszon megítélésénél viszont tekintetbe veendők, hogy a kincstár sem lesz kénytelen a téves kivetés folytán beszedett illetékek után a növekedő kamatot fizetni, s hogy a növekedő kamat által eddig elért jövedelem akkor, ha az illetékhátralékok liquidatiója keresztül lesz vive s az illetéki kezelés annyira rendezve leszen, (a mire nézve az előmunkálatok általam már megindittattak), hogy a tartozások idejekorán szorgalmaztatnak, — különben is el fogna maradni. Tekintetbe veendő továbbá a kérdés megítélésénél azon nagy előny, hogy a hosszadalmas, nehézkes és épen ezért bizonytalan növekedő kamatszámítás, mely különösen a kisebb községekben kivihetetlennek bizonyult, elejtetvén, az egyszerű kamatszámítás nem fogja az adóhivatalokat és a községi elöljárókat más teendők rovására foglalkoztatni, nem fogja a számvevőségi ellenőrzést annyira megnehezíteni s végre nem fog oly sok esetben az utólagos kamat-követelésre okot szolgáltatni. A növekedő kamatok szedésének megszüntetése folytán előálló jövedelem-apadás pótlására alkalmas módnak kínálkoznék, ha a késedelmi kamat több törvényhatóság javaslatának megfelelőleg átalán 8%>-ban állapíttatnék meg; minthogy azonban közadóínk után a felektől kivétenélkül csak 6%> kamat szedetik — eltekintve a mérsékeltebb kamatláb mellett közgazdászat! szempontból is felhozható indokoktól, már méltányossági szempontból sem tartom okszerűnek és következetesnek, hogy a kamatláb épen az illetékekre nézve állapittassék meg magasabb százalékban. A felhozott indokok, valamint azon további körülmény, hogy a növekedő kamat az illetékhátralékok folyamatban levő liquidatiójánál nehezednék a legsúlyosabban az adósokra, indítottak azon javaslatra, miszerint a törvény részben visszahatólag is alkalmaztassák olyképen, hogy a még be nem fizetett illetékek után a kamat, a késedelem egész tartamára 6°/o-kal számittassék. A javaslat azon része, hogy a jogellenesen bevett illetékek után a kincstár is csak 6«/» kamatot térit meg, a viszonosságnak természetes következménye. Budapest, 1879. május 11-én. Gróf Szapáry Gyula s. k, m. k. pintügytninitter.