Képviselőházi irományok, 1878. VII. kötet • 176-239. sz.
Irományszámok - 1878-181. VIII. törvényczikk a berlini szerződés beczikkelyezéséről
181. szám. SÍ Les ressortissants de la Priucipauté de Bulgarie qui voyageront ou séjourneront dans les autres parties de l'Empire Ottoman seront «oumis aux autorités et aux lois ottomanes. Artiele XIII. II est formé au Sud des Balkans une proviuce qui prendra le nom de „Roumélie Orientale" et qui restera placée sous l'autorité politique et militaire directe de S. M. I. le Sultan, dans des conditions d'autonomie administrative. Elle aura un gouverneur général chrétien. Artiele XIV. La Roumélie Őrientale est limitée au Nord et au Nord-Ouest par la Bulgarie et comprend les territoires inclus dans le tracé suivaní: Partant de la Mer Nőire, la ligne frontiére remonte depuis son embouchure, le thalweg du ruisseaa prés duquel se trouvent les villages Hodzakiöj, Selam-Kiöj, Aivadsik, Kulibe, Sudzuluk, traverse obliquement la vallée du Deli Kamuik, passe au Sud de Bélibe et de Kemhalik et au Nord de Hadzimahale, aprés avoir franchi le Deli Kamcik a 2V» kilométres en aniont de Öengei; gagne la créte a un point situé entre Tekenlik et Aidos-Bredza, et la suit par Karnabad Balkán, Prisevica Balkan, Kazán Balkán, au Nord de Kotel jusqu'a Demir Kapu. Elle continue par la chaíne principale du grand Balkán, dönt elle suit toute l'étendue jusqu'au sommet de Kosica. A ce point, la frontiére occidentale de la Roumélie quitte la créte du Balkan, descend vers le Sud entre les villages de Pirtop et de Duzanci, laissés l'un a la Bulgarie et l'autre a la Roumélie Orientale, jusqu'au ruisseau de Tuzlu-Dere, suit ce cours d'eau jusqu'a sa jonction avec la Topolnica, puis cetté riviére jusqu'a son confluent avec Smovskio-Dere prés du village de Petriőevo laissant á la Roumélie Orientale une zőne de deux kilométres de rayon en amont de ce confluent, remonte entre les ruisseaux de SmovskioDere et la Kamenica, suivant la ligne de partage des eaux, pour tourner au Sud-Ouest, a la hauteur de Voinjak et gagner directement le point 875 de la carte de l'état-major autrichien. A bolgár fejedelemséghez tartozók, ha az ottomán birodalom többi részeiben utaznak vagy tartózkodnak, az ottomán hatóságok és törvények alá esnek. XIII. czikk. A Balkánhegyektől délre alakittatik egy tartomány, mely „keleti Rumelia" nevet vesz fel, s mely ő császári felségének a szultánnak közvetlen politikai és katonai fenhatósága alatt állva, közigazgatási autonómiát élvez. E tartomány keresztény fó'kormányzóval fog birni. XIV. czikk. Keleti Ruméliát észak- és észak-nyugat felől Bulgária határolja s magában foglalja a következő vonalon belül eső területeket. A Feketetengertől indulva ki, a határvonal torkolatától kezdve azon patak medrét követi, mely mellett Hodzakiöj, Selam-Kiőj, Aivadsik, Kulibe, Sudzuiuk falvak fekszenek, rézsut átszeli a Deli-Kamőik völgyét; Bélibe és Kemhaliktól délre és Hadzimahaletől északra vonul tovább, miután a Deli-Kamőikot 2V 2 kilométerrel Cengein felül áthágta; felér a hegygerinczre egy Tekenlik és Aidos-Bredza közt fekvő ponton, s követi a gerinczet Karnaba-Balkanon, Prisevica-Balkanon, Kazan-Balkanon át Koseltől északra egész Demir kapuig. Folytatólag a Nagy-Balkán főhegylánczán megy végig egész a Kosica csúcsig. E pontnál Rumelia nyugati határa elhagyja a Balkán gerinczet, leszáll délfelé Pirtop és Duzanci falvak közé, egyikét ezekből Bulgáriának, másikát keleti Rumeliának hagyván, egész a Tuzlu-Dere patakig; követi ennek folyását egész a Topolniczával való összefolyásáig, azután ez utóbbi folyót egészen annak beömléseig a Smovskió-Derébe Petriőevo falu mellett, meghagyva Kelet-Rumelia számára, ama beömlési ponton felül egy földövet, melynek sugara két kilométert tesz ki; innen felfelé halad a SmovskióDere és Kamenica patakok közt a vízválasztó vonal mentében, majd délnyugatra kanyarodik a Voinjak magaslatra, honnét egyenest az osztrák törzskari térképen 875. számmal jelölt pontra ér.
