Képviselőházi irományok, 1878. VI. kötet • 156-175. sz.

Irományszámok - 1878-156. Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában

156. sfcám. 53 214 §. Midőn föeskü általi bizonyításnak helye van: a föeskü, ha a bizonyító fél ellenfele azt elfogadta, ennek ; ha pedig visszakínálta, a bizonyító félnek ítélendő meg. Ha a bizonyító ellenfele a kinált foesküt se elfogadni, se visszakínálni nem akarja, azon ténykörülmény, melynek bizonyítékául az eskü kináltatott, — ha a többi bizonyítékok által az ellenkező igazolva nincsen, — bebizonyitottnak veendő. 215. §. Ha a bizonyítandó ténykörülményről csupán a megkínált fél bír közvetlen tudomással, a foesküt ennek kell megítélni. Ezen esetben a megkínált fél tartozik vagy a foesküt letenni, vagy arra megesküdni, hogy a kérdéses körülményről tudomása nincsen. Ha ellenben csak a bizonyító félnek van a bizonyítandó ténykörülményről közvetlen tudomása, az általa ajánlott foesküt részére csak akkor lehet megítélni, ha abba az ellenfél beleegyezik. 216. §. Ha valamelyik fél nyomós, de nem teljes bizonyítékot hozott fel, és azt az ellenfél meg nem erötlenitette: a részbizonyiték kiegészítése végett póteskünek van helye, bár az nem ajánltatott is. Ha pedig ugyanazon ténykörülményre nézve, a felek mindegyike egymással ellentétben álló részbizonyitékot adott elő, póteskünek helye nincs. 217. §. Midőn valamely valódiságra nézve kétségen kívül álló követelés összege más módon be nem bizonyítható, a biró a bizonyító félnek becslöesküt ítélhet, habár a bizonyítási mód nem is ajánltatott. A biró a becslóeskü feltétele alatt megítélendő összeget a per küldeményei és a bebizonyított mellékkörülmények alapján lejebb szállítani van jogosítva; a félnek pedig jogában áll a megítélt becslőesküt csekélyebb összegre tenni le, mint a mely feltételesen megítéltetett. Utóbbi