Képviselőházi irományok, 1878. VI. kötet • 156-175. sz.

Irományszámok - 1878-156. Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában

38 156. szám. 149. §. Magán-okirat, ha az aláírás valódisága kétségbe nem vonatott, vagy bebizonyíttatott a kiállító ellen, bizonyítékot képez az iránt, hogy az okiratban foglalt nyilatkozat a kiállítótól származott. 151. §. (168. §.) Ha a kiállító se írni, se olvasni nem tud, vagy az okirat nyelvét nem érti: az előbbi §-ban érintett szabály megtartása mellett szükséges még az is, hogy a jelenlevő tanuk az okirat tartalmát mind maguk ismerjék, mind a kiállítónak az általa értett nyelvben megmagyarázzák,^ hogy ez megtörtént: az okiraton bizonyítsák. 153. §. (171. §.) Ha valamely magán okirat állítólagos kibocsátójának az irása vagy aláírása tagadtatik: ennek valódiságát az tartozik bizonyítani, a ki az okiratra hivatkozott. 150. §. Az előbbeni szakaszban foglalt bizonyító erővel a magán okirat akkor bir: 1. ha azt a kiállító önkezűleg aláirta; vagy 2. ha a kiállító, a ki irni nem tud, vagy az aláírásban akadályozva van, az okiratot birói vagy közjegyzői hitelesítés mellett, avagy két elöttemezö tanú jelenlétében kézjegyével ellátta. Utóbbi esetben a kiállító neve a tanuk egyike által aláírandó. 152. §. Kölcsönökröl kiállított adóslevél csak akkor bir teljes bizonyító erővel: 1. ha azt a kiállító sajátkezüíeg irta, és irta alá; vagy 2. ha az idegen kézzel irott adóslevelet két előttemező tanú jelenlétében irta alá, vagy azok előtt utóbb az aláírást sajátkezű aláírásának ismerte el; vagy 3. ha az adóslevél a 150. §. b) pontja, illetőleg 151. §. szerint van kiállítva. Az adóslevél ellen, mely a kiállítás eme kellékeinek megfelel a kölcsön le nem számlálása miatt csak ugy van helye a kifogásnak, ha azt a kötelezett bizonyítja.