Képviselőházi irományok, 1878. VI. kötet • 156-175. sz.

Irományszámok - 1878-156. Törvényjavaslat a polgári törvénykezési rendtartás tárgyában

132 156. szám. 501. §. A végrehajtás rendszerint a végrehajtható okirat szerint jogosítottnak javára, és az abban kötelezett ellen rendelendő el. Ha engedmény folytán a jogosított személyében változás történt és e változás közokirattal vagy hitelesített magánokirattal igazoltatik, a végrehajtás az új jogosított javára rendelendő el. Ha a változás közokirattal, vagy hitelesített magánokirattal nem igazoltatik, a biróság, mielőtt a végrehajtás megrendelése felett határozna, az érdekelt feleket sommás vagy jegyzőkönyvi utón meghallgatja. 502. §. Ha a marasztalt fél időközben meghalt, s a jogosított a végrehajtást csupán azon vagyonokra kívánja vezettetni, melyek a végrehajtást szenvedő fél hagyatékában találtatnak, vagy róla az örökösökre szállottak, a végrehajtás az ismert vagy igazolt örökösök ellen, esetleg az ismeretlen örökösök ellen elrendelendő ugyan; de ha az Örökösök ismeretlenek, ezek részére, ha pedig közokirattal nem igazoltatik, hogy kik lettek örökösökül bíróilag elismerve, a netalán ismeretlen örökösök részére akkor is gondnok nevezendő, ha a végrehajtató bejelentette, hogy az ö tudomása szerint, az örökösödési jog kit illet. A végrehajtást rendelő végzés, ugy az ismert örökösök mindenikének, mint a gondnoknak kézbesítendő, s ennek alapján csakis azon vagyonra vezethető végrehajtás, mely a végrehajtást szenvedőnek hagyatékában találtatik, vagy róla szállott át az örökösökre. 503. §. Ha a végrehajtató nem a végrehajtást szenvedő hagyatékában talált, vagy róla az örökösökre átszállott tárgyakra, hanem közvetlenül az örökösök ellen kívánja a végrehajtást intéztetni, e tárgybeli kérelme felett sommás vagy jegyzőkönyvi tárgyalás tartatik, s szükség esetében, bizonyítási eljárás után, végzés által hozatik határozat. Azon kérdés, hogy az örökösök ellen a végrehajtás elrendelhetö-e, a fennálló anyagi jogszabályok szerint döntendö P1.