Képviselőházi irományok, 1878. V. kötet • 100-155. sz.
Irományszámok - 1878-100. 1879. évi I. törvényczikk az Olaszországgal 1878. deczember 27-én kötött vám- és kereskedelmi szerződésről
utóbbi állam felé csak akkor bocsátja, ha ezen államnak különös engedélye mutattatik elo; b) hogy a másik államba rendelt, és ott beviteli vám alá eső árúkat csak megfelelő hatáskörrel felruházott átellenes vámhivatal felé vezető irányban fogja kibocsátani. Ezen engedély csak azon feltétel alatt adható meg, hogy minden szükségtelen tartózkodás mellőztessék és minden eltérés a két állam vámhivatalait összekötő útról kikerültessék. Úgyszintén magától értetődik, hogy az árúkivitel csak oly órákban történhetik, hogy az áruk az átellenes vámhivatalhoz a hivatalos érákban érkezhessenek. XII. czikk. A magas szerződő felek mindegyike hasonlókép arra kötelezi magát, hogy a saját területéről kivitelre rendelt átviteli árúkért és az isméti kivitelre szánt meg nem vámozott külföldi árúkért nála letett biztositékot kiadni, valamint a kivitelnél beviteli vámokat visszaadni vagy fogyasztási adókat visszatéríteni nem fogja, ha a másik állam belépti hivatala részéről kiállított bizonyítvány által nem igazoltatik, hogy az árúk oda szállíttattak és bejelentettek. XIII. czikk. A XI. czikkben b) alatt és a XII. czikkben foglalt határozatokat illetőleg, a magas szerződő felek közösen meg fogják állapítani számát és hatáskörét azon hivataloknak, melyekhez a közös határon át az árúk szállitandók, az órát, a melyben az árú vámkezelése és a határon átvitele eszközölhető, továbbá az árúknak a másik állam hivataláig mikép leendő kisérését és végre a vasúti forgalomra vonatkozó különös rendszabályokat. XIV. czikk. A másik szerződő fél hátrányára elkövetett vagy megkisérlett vám- vagy államegyedárusági KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81. V. KÖTET, szám. 49 l'importation ou le transit y serait défendu, k moins qu'on ne fournisse la preuve qu'une autorisation particuliére a été accordée par cet Etát. B. — A n'accorder la sortie des marcbandises destinées pour l'autre paj's, et y étant soumises a des droits d'importation, que dans la direction d'un bureau de douane correspondant, qui sóit muni d'attributions suffisantes. Cetté autorisation ne pourra étre accordée qu'a condition d'éviter tout retard non nécessaire, et toute déviation de la route douaniére allant d'un bureau a l'autre des deux Etats. II est bien entendu, eu mérne temps, que la sortie des marchandises ne pourra avoir lieu qu'a certaines heures, calculées de maniére a ce que les marchandises arrivent au bureau correspondant pendant les heures réglementaires. Article XII. De mérne, chacune des deux Hautes Parties contractantes sera obligée a ne pas libérer les cautions qui lui ont été fournies, pour la sortie, de son propre territoire, des marchandises en transit, ou pour la réexportation des marchandises étrangéres non natioualisées, ni a remettre, ni a restituer les droits d'entrée ou de consommation pour les marchandises a leur sortie, s'il n'est pas prouvé, au moyen d'un certificat du bureau d'entrée de l'autre Etát, que les marchandises y ont été présentées et déclarées. Article XIII. En ce qui concerne les dispositious contenues aux articles XI, lett. B, et XII, les deux Hautes Parties contractantes fixeront, d'un commun accord le nombre et les attributions des bureaux auxquels les marchandises devront étre présentées a leur passage de la frontiére commune, les heures auxquelles pourront avoir lieu l'expédition et le passage des marchandises, la maniére dönt elles auront a étre accompaguées au bureau de l'autre pays, et finalement les mesures particuliéres a prendre au sujet du commerce se faisant sur les chemins de fer. Article XIV. Pour les contrebandes commises ou tentées, eu matiére de douane ou de monopoles d'Etat, au
