Képviselőházi irományok, 1878. V. kötet • 100-155. sz.

Irományszámok - 1878-155. Törvényjavaslat a magyar észak-nyugati vasut kiépitésére vonatkozó 1870. évi XLI. törvényczikknek hatályon kívül helyezése tárgyában

400 155. szám. tositás maximuma mértföldenkint 27,330 frtot tegyen, illetőleg az eredetileg i6*Vi« 0 mértföldre 33,900 írtjával adott 564,096 frtnyi biztosítéki maximum az egész fíO C4 Aoo l ".ptföld hosszú vonalra felosztassék. Ezen egyezmény alapját képezte azon törvényjavaslatnak, melyet az akkori kormány a képviselőháznak benyújtott, de mely az ülésszak bezárása folytán az országgyűlésen nem tár­gyaltathatott. Az engedélyesek képviselői már akkor, 1872-ben kijelentették, miszerint készek a novel­laris törvényjavaslat alapján az építéshez tüstént hozzáfogni, ha a kormány megengedi, hogy a komárom-trencséni egész vonalra szükséges töke *U részben elsőbbségi kötvények s Vs rész­ben részvények kibocsátása által szereztessék be, a mire azon választ nyerték, hogy a kormány a novella benyújtásakor elfoglalt álláspontjához ragaszkodik ugyan, de nincs azon helyzetben, hogy a törvényhozási tárgyalás előtt e tekintetben saját hatáskörében intéz­kedhessek ; azt azonban megengedhetőnek találta a kormány, hogy az engedélyesek az építés meginditására szükséges pénz beszerzése czéljából akár az eredeti engedélyokmány alapján bocsássák ki az összes értékpapírokat, akár pedig egyelőre csak annyi elsőbbségi köt­vényt, mennyit ugy az eredeti engedély, valamint a novella alapján kibocsátani jogosítva vannak. A kormány erre az engedélyt megszűntnek nyilvánította, és az engedélyesek által 650,000 frtnyi pénztári jegyekben letett biztosítékot az állam javára lefoglalta; mire az engedé­lyesek kártérítési igénynyel léptek fel és az építési előmunkálatok körül szenvedett káraikat 3.283,241 frt 75 krral mutatták ki, mely kártérítési igények azonban a kormány részéről alap­talanoknak nyilváníttattak. Később oly nyilatkozatot adtak be az engedélyesek, hogy mindennemű kártalanítási igényeikről lemondanak, ha a kormány az engedélyokmány 6-ik §-a értelmében letett biztosíté­kot visszaszolgáltatja. Az engedélyeseknek 1873-ki november hóban tárgyalt ezen kérelme méltányossági tekin­teteknél fogva, már az akkori kormány "által figyelembe vehetőnek találtatott. Indokul szolgáltak nevezetesen a következő körülmények: 1. a pénzbeszerzés és a társulat alakítása körüli nehézségek, tekintve az ép az időben kezdetét vett súlyos pénzválsági viszonyokat; 2. azon nehézségek, melyek hadászati szempontból támasztott követelések folytán merültek fel; 3. azon körülmény, hogy az újabbi megállapodások törvényhozásilag kellő időben nem tárgyaltathattak; végre 4. az, hogy az engedélyesek sok költséget fordítottak a vállalatra, s e költségek meg­térítésére kevés kilátásuk volt. A kérdés azonban sem akkor, sem később végelintézést nem nyert. A jelen kormánynak állást kellett foglalnia ez ügyben azon eshetőséggel szemben, hogy az engedélyesek, illetőleg azok jogutódai ^észéről perrel támadtatnék meg az államkincstár, és ezért mindenekelőtt kötelességének tartotta ezen ügyet jogi szempontból megvizsgáltatni. A meghallgatott kincstári jogügyi igazgatóság e részbeni véleményében az engedélye­seknek a biztosíték visszaszolgáltatása iránti kérelmét méltányosnak találta és a kiegyezést az államkincstár érdekében is kívánatosnak jelezte. Ennek folytán a kormány az engedélyesekkel, illetve most már azoknak jogutódaival, tárgyalásba bocsátkozott s ennek alapján oly egyezményt kötött, melynek értelmében az enge­délyesek a kincstár ellen támasztott mindennemű kártérítési igényeikről lemondanak, viszont nékik 650,000 frt névértékű magy. kir. pénztári jegyekben lefoglalt biztosítékuk visszatérítéséül 650,000

Next

/
Oldalképek
Tartalom