Képviselőházi irományok, 1878. V. kötet • 100-155. sz.
Irományszámok - 1878-100. 1879. évi I. törvényczikk az Olaszországgal 1878. deczember 27-én kötött vám- és kereskedelmi szerződésről
100. szám. 15 mellett engedendő meg, mint a saját állam polgárainak. Illetékek, a tengervilágitás- és hajókalauzolásra vonatkozó külön határozatok fentartása mellett, csak az ily építmények vagy intézetek valóságos használatánál szedethetnek. Az ország határain áthaladó forgalomra vetett útvámok oly utakon, melyek közvetlenül vagy közvetve a szerződő feleknek egymásközti, vagy a külfölddel való összeköttetésére szolgálnak, az út hosszához mérve, a saját állami területre szorítkozó forgalomért járókat meg nem haladhatják. Ezen határozatok a vasutakra nem alkalmazhatók. XXIII. czikk. Vasutakon a két magas szerződő fél alattvalói és ezeknek árúi mind a viteldíjakra és a fuvarozás módjára, mind a szállítás- és a közterhekre nézve egyenlő bánásmódban fognak részeltetni. A magas szerződő felek az illető vasutak igazgatóságainál lehetőleg oda fognak hatni, hogy a személy- és áruszállításnál közvetlen expeditiókat léptessenek életbe, mihelyt és a mennyiben azt & kormányok hasznosnak ítélik. Fentartatik a magas szerződő felek illetékes ministeriumainak, hogy a közvetlen forgalomra nézve egységes szállítási határozmányokat, különösen a szállítási határidőt illetőleg megállapítsanak. XXIV. czikk. A magas szerződő felek azon lesznek, hogy az árúk szállítása területeik vasutain lehetőleg megkönnyittessék az által, hogy a pályák a sínek €gy ponton találkozásával közvetlen összeköttetést nyerjenek és hogy a waggonok az egyik pályáról a másikra átmenjenek. A magas szerződő felek ott, hol határszéleiken közvetlen sín összeköttetések vannak és a waggonok átmenete történik, azon árúkat, melyek szabályszerűleg lezárható kocsikban tutions sönt destinés a l'usage du public, sóit qu'ils soient administrés par l'Etat, sóit par des particuliers. Sauf les réglements particuliers sur les phares, fanaux et le pilotage, il ne sera percu aucune taxe, s'il n'a été fait réellement usage de ces établissements et institutions. Sur les routes servant á mettre les Etats des Hautes Parties contractantes en communication directe ou indirecte, les uns avec les autres, ou avec l'étranger, les droits de péage per§as, sur les transports qui passent la frontiére, ne pourront étre, en proportion de la distance parcourue, plus élevés que ceux qui se pergoivent sur les transports se faisaut dans les limites du territoire du pays. Ces dispositions ne sönt pas applicables aux chemins de fer. Article XXIII. Les sujets des Hautes Parties contractantes et leurs marchandises seront, quant aux chemins de fer, traités sur le mérne pied, tant sous le rapport du prix et du mode de transport, que relativement au temps des expéditions et aux impöts publics. Les deux Hautes Parties contractantes s'engagent a s'entremettre, autant que possible, auprés des administrations des chemins de fer respectifs, afin d'obtenir les expéditions directes, dans le service des trains de voyageurs et de marchandises, aussitőt et dans la mesure que les Gouvernements le jugeront utile. II est réservé aux Ministéres compétents des deux Hautes Parties contractantes de fixer, pour le service direct, des dispositions communes de transport, surtout en ce qui concerne les délais de livraison. Article XXIV. Les Hautes Parties contractantes prendront sóin que l'expédition des marchandises, sur les chemins de fer situés sur leurs territoires, sóit facilitée, autant que possible, au moyen de jonctions directes des rails des lignes qui doivent se toucher au mérne endroit et par le passage des wagons d'une voie sur l'autre. Aux points-frontiére, oú se trouvent des jonctions directes des voies ferrées, et oú a lieu
