Képviselőházi irományok, 1878. V. kötet • 100-155. sz.

Irományszámok - 1878-117. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a honvédelmi ministerium 1879. évi költségvetéséről

198 117. szám. Eltekintvén a csapatok nagy tiszti létszámában előléptetések folytán beállni szokott mozgalomtól, s az ennek folyamában következő járandósági különbözetektől, eltekintvén attól is, hogy az étkezés-, kenyér- és lóeleség-áraiban a múlt évben történt változás folytán is beállott egy része a költségkülönbözetnek, ezen nagy összegben nyilatkozó költségemelkedés onnan . származik, hogy a honvédelmi kormányzat elutasithatlanul szükségesnek találja a honvédségi intézet érdekében, a békeállománybeli gyaloghonvédek létszámát zászlóaljanként 20-tól 40 főre, s igy a 92. zászlóaljnál levő jelenlegi létszámot 18 í 0-ről 2680 főre emelni, a lovasságnál pedig a gyalog-huszárokat a 10 ezredtörzsnél 20 fővel, a 40 századnál pedig 160 fővel szaporítani. A honvédség felállításakor a közhonvédi létszám zászlóaljanként 68 fővel lett megállapítva, mely 1874-ik évig fenállott. Ekkor az államháztartási költségek kevesbitése szempontjából, a létszám leszállittatott 20 főre. Ez állapot tartatott fenn máig. E négy évi tapasztalás azt mutatta ki, hogy a gyalogsági békelétszám ily túlzott megszorítása mellett, az időszaki behivatások nem eszközölhetők; s ez által a legénységnek időközi felváltással eszközlendő gyakoroltatása főleg az annyira szükséges lövészetben lehetetlen, hogy továbbá a 20 fővel fennálló létszám majdnem egészen az őrségi és laktanyai szolgálatra van igénybe véve, s nem marad legénység, melylyel a tisztek gyakorlatokat tarthatnának, s e miatt az újonczoktatási és őszi gyakorlati, együtt 13 heti időn kivül, az egész éven át megfosztatnak az alkalomtól magokat hivatásukban folyvást gyakorolni, kiképezni és tökélyesbiteni. Ellenben a 40 főre emelendő létszám mellett oly keret képeztetik, melylyel évközben is legalább szakaszokban tartandó gyakorlatok lehetségesek, s igy felváltva nemcsak a zászlóalj azon legénysége, mely az őszi gyakorlatokra hosszabb idő előtt volt behiva, hanem a tisztek és altisztek is alkalmat nyernek foglalkozni s kiképeztetésökben előre haladni. A pénzügyi bizottság tekintetbe vévén a fentebbi okokat s figyelmére méltatván ezen nagy fontosságú körülményt is, hogy a 20 főnyi béke-létszámból, a szolgálatban megbetegedett fegyelmi- és büntető vizsgálat alattiak, úgy tekintendők, mint ha létszámon felüliek volnának, kik a költségvetést az őszigyakorlatok rovására terhelik, tekintetbe vévén végre azt is, hogy a 20 főnyi békelétszám helyenkint meg sem tartható, mert a kerületek székhelyein, hol a hadbirósági börtönök felügyelete, kerületi szolgálat, s nagyobb számú őrség tekintetéből nagyobb létszám tartandó, ennek többlete csak az egyes zászlóaljak rovására esik, melyek azután ez ok miatt még a 20 főre korlátolt létszámon is alul kénytelenek maradni, — nem smerheti félre, miszerint a tervezett létszám-emelés a szolgálat, főleg pedig a kiképeztetés, annál fogva a harczképesség érdekében oly nagy jelentőséggel bir, hogy azt megtagadni nem lehet. A lovasság új berendezése a múlt évi költségvetés alapján oly módon történt, hogy az addigi 25 lóállomány századonkint 33 lóra emeltetett, a nélkül azonban, hogy az ennek megfelelő legénység valami tartalékot kapott volna ; mivel azonban a legénység létszáma több izben leapad betegség és az által, hogy a megkívántató egyének tiszti lóápolókul a központi, az utász- és segédtiszti lovaglási iskolákba, sőt időnként a távjelző tanfolyamba is, a szabályszerű létszámtól vezényeltetnek, ily esetekben a lovak idomítása és ápolása elhanyagoltatik. Pedig a lovasság harczképessége nem kevéssé függ a lovaknak betanultsága, mint jól ápoltságától. Ez okból a legénységnek századonként négy gyaloghuszárrali szaporittatását a minister elkerülhetetlen szükségletnek találja. Az ezredtörzsekhez két-két gyaloghuszár azért kívántatik, mert a hadrendi szükségletre kiegészített, raktári készletek gondozására szükséges munkaerő, eddig a csekély szolgálati létszámból vétetett, mely körülmény, míg egyrészről a legénység kiképeztetésének kárára szolgált, másrészről a czélnak sem felelt meg, mert a nagymérvű ruházat és lőszereivény sok