Képviselőházi irományok, 1878. V. kötet • 100-155. sz.
Irományszámok - 1878-115. Az állandó pénzügyi bizottság jelentése, a vallás- és közoktatásügyi minister 1879. évre előterjesztett költségvetése tárgyában
115. szám. 173 tésében a szóban levő tanintézetek továbbfejlesztéséből folyónak tünteti ki, a mit a bizottság igazoltnak találván, az összeget megszavazásra ajánlja; annál is inkább, mert a következő; rovatban előforduló reáliskolák tételénél nem jelentéktelen költség-megtakaritás mutatkozik és így a fentebbi kiadás-szaporulat némileg ellensúlyoztatik. b) Reáliskolák. Ezen czímen (belefoglalva a pozsonyi, székesfehérvári és sümegi reáltanodákra kért 4—4 ezer frtnyi segélyezési összeget) előirányoztatik . 409,326 frt, vagyis 11,899 forinttal kevesebb, mint tavai; mely megtakarítás részint a tanárok létszámának egynémely intézetnél való leszállításából, részint dologi kiadások (házbér stb.) kevesbedéséből ered. A bizottság a tételt megszavazásra ajánlja. c) A középtanodák közös költségei czímén felvett . 6000 frt, mely a tavali összeggel megegyező, megszavazásra ajánltatik. d) A szaktanodák czímén előirányzott, összesen 21,625 frt, mint a tavali összeggel megegyező, megszavazásra ajánltatik. A szakoktatási költségeket magában foglaló rovat tárgyalásánál a bizottság arról vett tudomást, hogy az ipari szakképzésnek állami hozzájárulással való támogatása-, illetőleg megindítására a jelen költségvetésben, pénzügyi tekinteteknél fogva (daczára annak, hogy az e tárgyban több izben megtartott enquétek alapján részletes tervek lettek a ministeriumban kidolgozva) ismét semmi sem irányoztatik elő. A bizottság a szóban forgó ügynek immár szükségessé vált fontosságát figyelembe véve, nem vélte továbbra halaszthatónak legalább az első kezdeményező lépések megtételét, s azért tekintettel egy, a közoktatási minister által az ipari szakoktatási ügyre vonatkozólag előterjesztett tantervezetre (mely egy, a ministerium kebelében szakférfiak közreműködésével megtartott enquéte eredményét képezi) a kérdés beható megvitatása alapján, a következő inditványnyal lép (egyetértésben mind a közoktatási-, mind a pénzügyministerrel) a tisztelt ház elé : Az alólirott bizottság osztja ugyan azon felfogást, hogy ipar-alapitásra közvetlenül nem az állam van hivatva, s hogy e téren, mint az egészséges szervezetű közgazdaság egyéb ágaiban, a gazdasági viszonyok természetszerű fejlődése s különösen magának a társadalomnak önkezdeményező tettereje, anyagi és értelmiségi megerősödése s az ez alapon fokozódó termelési és technikai képessége teremthetik meg azon alapot, melyen életerős nemzeti ipar keletkezhetik. Ámde másfelől nem vonhatja a bizottság kétségbe azt sem, hogy szemben az állam azon hivatásával, miszerint a közgazdasági fejlődésnek föltételeit létesítse, s a társadalmi evékenységnek némi irányadó impulsust kölcsönözzön, főleg hazánkban, hol eddigelé mind a törvényhozás mind a társadalom a szóban levő ügy körül meglehetősen szenvedőleges magatartást tanúsított, az iparos szakoktatás, mint ama fejlődési föltételek egyik leglényegesebbike, figyelmen kivül többé, az ország vitális érdekeinek veszélyeztetése nélkül, nem maradhat, s habár súlyos pénzügyi helyzetünkben s habár csak kezdeményezőleg és előkészitőleg s inkább a társadalmi rokontörekvések ébresztésére, mint a társadalom öntevékeny alkotási feladatát magára véve: némely állami intézkedések teendők, melyeknek halaszthatatlan volta minden gondolkozó honpolgár által elismertetik. E felfogástól vezéreltetve, a bizottság abban állapodott meg, hogy a tisztelt képviselőház elé azon inditványnyal járuland, miszerint az állam által az ipari szakoktatás körül teljesítendő feladatok körében a mielőbb megindítandó előintézkedések megtételére rendes kiadási
