Képviselőházi irományok, 1878. IV. kötet • 84-99. sz.
Irományszámok - 1878-84. Törvényjavaslat az Olaszországgal 1878. deczember 27-én kötött vám- és kereskedelmi szerződésről
90 84. szám. Mellőzve az egyes tételek megkötésének részletes indokolását, csak a Magyarországot leginkább érdeklő czikkek vámtételeinek felsorolására szorítkozunk. Legnagyobb fontossággal bir mindenekelőtt a szesz. Ismeretes az, hogy Olaszország egyike azon országoknak, a melyekbe a szeszkivitel az osztrák-magyar monarchiából épen úgy, mint különösen Magyarországból, elég nagy jelentőségű; különösen tekintettel arra, hogy a szesztermelés mind nemzetgazdasági, mind pénzügyi szempontból is, éppen Magyarországban igen nagy fontossággal bir, és hogy újabb időben piaczaink a szomszéd tartományokban álalában mind szűkebbre szoríttatnak, az Olaszországban birt kelendőségi piacz és annak további megtartása igen nagy horderejű. Az 1867-ki szerződésben a szesz vámja 10 lírával volt megkötve és azonkívül megvolt állapítva, hogy azon esetben, ha Olaszország belföldi adót vetne a szeszre (azaz átalában megkötött vám alá eső árú belső termelésére), a vám a belföldi adónak megfelelő összeg erejéig növelhető. Midőn Olaszországban az államnak évenkint nagyobbodó szükséglete következtében az adóforrások fokozottabb igénybevétele vált szükségessé, a szesz megadóztatására is került a sor. Addig a szesz adó alá vetve még nem volt, pedig más államok tapasztalata szerint a szesz igen alkalmas adótárgy; de még a szesz vámjából is— a szerződés értelmében — csakúgy lehetett fokozottabb jövedelmet elérni, ha a szesztermelésre belső adó honosittatik meg és ezen adó erejéig a vám fölemelhető lesz. Mindez megérlelte az olasz kormánynál azon eszmét, hogy szeszadó honosittassék meg. Kezdetben hektoliterenkint 40 lira adó volt tervezve. Ezen adótól azonban az olasz kormány elállott és utóbb 20 lírával állapította meg a szeszadót, és ennek következtében természetesen a tíz lírányi vám 30 lírára emeltetett fel. Magában véve a vámfelemelés nem lett volna káros hatással, mert habár félre nem ismerhető az, hogy valamely czikknek megdrágítása a czikk fogyasztására előnyösen alig hat, mégis épen a szesznél, a melyre ipari czélokra ép ugy, mint bizonyos folyadékoknak, különösen a bornak, mesterséges kezelése czéJjából mindig szükség lesz, a 20 lírával való megdrágítás a fogyasztásnak nagy megszorítására nem vezethetett. Hátrányos volt mindazáltal az 1870. augusztus 14-ki olasz szeszadó-törvény, nem az adéláb, hanem az adónak alkalmaztatása következtében. Az olasz kormány ugyanis a szeszadó-törvény keresztülvitele czéljából 1870. szeptember 25-én végrehajtási utasítást adott ki, a mely szerint a szeszgyárak adójukat adóbérlet útján megválthatták, még pedig akkép, hogy a megváltás módozatai iránt a rendelet semmiféle megállapításokat nem tartalmazott. Ennek következtében tényleg oly adóbérletek jöttek létre, a melyek által a törvényesen 20 lírával megállapított fogyasztási adó helyett sokkal kevesebb, egyes, a magyar kormányhoz érkezett panaszok szerint állítólag csak 4—5 lira adó fizetetett. Természetes, hogy a olasz szeszszel belső termelésnek ily védelme mellett a bevitel külföldről csökkent és saját szeszünknek azzal való concurrentiája részben lehetetlenné vált. Mily hatású volt az említett törvény és annak végrehajtása, az kitűnik az Olaszországba bevitt szesz mennyiségét föltüntető következő kimutatásból:
