Képviselőházi irományok, 1878. IV. kötet • 84-99. sz.

Irományszámok - 1878-91. Törvényjavaslat az utakról

306 91. szára. Nem tartom a kivetés ugyanezen módját az igás napszámok megállapításánál alkalmaz­hatóknak, mert ha az ország azon részében, melyek kevésbé adóképesek, nem akarjuk az útépí­tés és fentartás eszközeit rendkívül megcsökkenteni, oly kulcsot kellene a közmunka kivetésének alapjául megállapítani, — mely az ország más részeiben rendkívül nagy terhet róna a föld­birtokra. Felvettem a törvényjavaslatba azon határozatot, hogy minden megye a közmunka egy részének kötelező megváltását is kimondhassa. Szükséges volt ez, mert az útépítés és fentartás körül fordul elő számos olyan munka, mely közmunkával vagy épen nem vagy legalább nem ezélszerüen végezhető, s a mely munkák költségének fedezésére, a közmunka önkénytes meg­váltásából eredő pénzösszegek nem elegendők. A kötelezett megváltás ezen módját egyébiránt több megye tényleg elhatározta, s a mennyiben az ide vágó határozatok ellen felfolyamodás be nem adatott, részemről a határozatot tudomásul vettem. Olyan intézkedés tehát ez, melyet a gyakorlat már is czélszerűnek bizonyított. Végre, a mennyiben a törvényhatóságok útjaikat a közmunkával, és a közmunka meg­váltásából befolyó pénzből fedezni képesek nem lesznek, a hiányzó összegek fedezésére az útvámok behozatalára vélem utasitandóknak. Nem tartom az útvámok alkalmazását kötelezett erővel kimondandónak, mert van sok olyan törvényhatósági út, melynek forgalma oly csekély, hogy a vámok alig fognák a beszedési költ­séget fedezni. Ezek a törvényjavaslatnak azon főbb elvi határozatai, melyeket általánosságban és bővebben indokolni szükségesnek tartottam. A törvényjavaslat részletes határozatainak indokolása szakaszonként következik. Az 1-sö §-hoz. A bemutatott törvényjavaslat azon utak építéséről és fentartásáról intézkedik, melyek közhasználatban állanak, vagyis azokról, melyeknek használatától eltiltani senkit sem szabad­A közhasználatban álló utakat a törvényjavaslat három osztályba sorozza, u. m. az állami, a törvényhatósági és községi utak osztályaiba. Azon utakat, melyeken királyi szabadalom alapján, hatósági engedély mellett vámok sze­detnek, az utak külön osztályának tekinteni nem lehet; mert ugy a törvényes szokás, valamint a bemutatott törvényjavaslatban foglalt határozatok szerint a vámszedéssel jár ugyan azon kötele­zettség, hogy az, a ki a vámot szedi, tartozik az utat jó karban tartani, de a mennyiben a vám­szedés jogáról lemond, megszűnik kötelezettsége is, s az út, mely addig a vámszedésre jogosult által tartatott fenn, azután vagy az állam vagy a törvényhatóságok, vagy a községek terhére esik. Felvétetett azon határozat is a törvényjavaslatba, hogy azon utakat, melyeket 30 esztendő óta egyes birtokosok vagy testületek tartottak fenn, jövőre is azok tartoznak fentartani. Szüksé­ges volt ezen határozatot felvenni a törvényjavaslatba, mert van az országon több olyan út, mely a közút minden jellegével bir; szabadon használtatik mindenki által, és ennek daczára, magán érde­keltek által tartatik fenn s a mennyiben törvényes intézkedés által a helyzet nem változnék, jövőre is az illető érdekeltek által fogna, saját érdekükből jó karban fentartatni. A bemutatott törvényjavaslat alapján azonban mindenki jogosan követelheti, hogy azon • utak, melyek sem az állami, sem a törvényhatósági utak közé nem soroztattak, sem a vámszedésre esetleg jogosítottak által fenn nem tartandók az illető községek által tartassanak jó karban; s ezen határozat alapján, az itt szóban forgó utak fentartása is a községektől követeltethetnék. — Nem látnám pedig az igazsággal megegyeztethetönek azt, hogy ezen érdekeltek, kik eddig is saját hasz­nukra tartották fenn az utat, ezen terhet jövőre a községekre háríthassák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom