Képviselőházi irományok, 1878. IV. kötet • 84-99. sz.

Irományszámok - 1878-89. Törvényjavaslat a kassa-oderbergi vasut függő ügyeinek rendezéséről és az eperjes-tarnowi vasut magyarországi részével való egyesitéséről

208a 89. szám. 5. §• E törvény végrehajtásával a közmunka- és közlekedési s a pénzügyi ministerek bízatnak meg. # Kelt Budapesten, 1879. január hó 23-án. Péchy Tamás *. k. 1. melléklet a 89. számú irományhoz. Indokolás. A mellékelt törvényjavaslatban három — részint a dolog természeténél, részint pedig az együttes megoldásnál fogva egymással szorosan egybefüggő kérdés talál szabályozást, és pedig: a) a kassa-oderbergi vasút irányában annak idejében a monarchia mindkét állama által közösen elvállalt biztosítási teher megosztása, mire nézve a közös államadósságokról szóló 1865/7. évi XV. t.-cz. 7. §-ának intézkedésénél fogva a két kormány közt külön egyezmény volt kötendő; b) ugyanazon vasuttársulatnak az építési és engedélyezési ügyletből folyólag az állam irányában érvényesített kárpótlási követelése, melyre nézve az előleges bejelentés a kormány által a t. képviselőháznak még a múlt évi 826. számú iromány 1. •/. alatti mellékletének 8-ík pontja alatt megtétetett, s ennek folytán a kormánynak e kérdés rendezésére az 1875. évi XLI. t.-cz. 1. §-ában a szükséges meghatalmazás is megadatott, mely meghatalmazást azonban a kormány azon okból nem vette igénybe, mert a mellékelt törvényjavaslatban tárgyalt ügyek kapcsolatba hozatala által ezen kérdés elintézése is elodáztatott, — és végre: c) a kassa-oderbergi és eperjes-tarnowi (magyarországi rész) vasutak egyesítése, mint a mely az a) alatt tárgyalt kérdés megoldásának szükséges folyományaként tekintendő. Részemről e kérdéseket a ministerium vezetésének átvétele alkalmával a következő stádiumban találtam: A mi az első kérdést illeti, az 1865/7. évi XV. t.-cz. 7-ik §-ának végrehajtása iránti tárgyalások, melyeknél nem csak kassa-oderbergi, hanem a szab. állami és déli vasutak, valamint az első dunagözhajózási társulat is tekintetbe voltak veendők, a két kormány közt még 1868-ban megindittattak, de eredmény nélkül, mert az álláspontok ellentétessége akkor nem volt kiegyenlíthető. A magyar kormány ugyanis azt kívánta, hogy a közös biztosítási teher továbbra is megosztatlanul maradjon, s éhez képest a biztosított jövedelemben, illetőleg tiszta jövedelemben netán mutatkozó hiányhoz mindkét állam évről-évre a saját területén fekvő pályamértföldek arányában járuljon. Ellenben az osztrák kormány az engedély-okmányszerű biztosítási tehernek egyszer s mindenkorra való megosztását kívánta azzal, hogy mindkét állam csakis a saját területén évrőlévre netán felmerült jövedelmi hiányt fedezze. Első esetben az illető vállalat üzleti számadásai a magyar és osztrák vonalról közösen, utóbbi esetben pedig elkülönítve lettek volna vezetendök. Valamennyi érdekelt vállalatra kiterjedő elvi megállapodás tehát a két kormány közt létre nem jöhetvén, — nem maradt egyéb hátra, mint az emiitett kérdést minden egyes vállalatra nézve a fenforgó speciális viszonyok és a gyakorlati szükség szem előtt tartásával különkülön vezetni megoldásra.