Képviselőházi irományok, 1878. IV. kötet • 84-99. sz.

Irományszámok - 1878-87. Törvényjavaslat a Luiza-út megváltása tárgyában

87. szám. 131 2-ik melléklet a 81. számú irományhoz. Indokolása, a Luiza-út megváltása tárgyában beadott törvényjavaslatnak. A Károlyvárostól Fiúméig vezető úgynevezett Luiza út épitését, az 1790-dik év körül alakult »m. kir. szab. csatorna- és hajózási társulati kezdeményezte, mely társulat a Dunának a Tiszával és Szávával a legrövidebb úton leendő összeköttetését tűzte ki feladatául. A Dunának a Tiszával való összeköttése czéljáből, 1793-ban kezdetett meg a Ferencz-csatorna épitése, mely az 1802-dik évben be is fejeztetett. Ezen csatorna befejezése után, a csatorna- és hajózási társulat tagjainak egy része, megkezdé a Kulpa folyónak Károlyvárostól (kulpamelléki) Bródig leendő hajózhatóvá tételét; Bródtól a magyar-horvát tengerpartig pedig, vagyis Fiume-Buccari-Cerkveneciáig kereskedelmi út létesítését vette foganatba, hogy ily módon Magyarországnak az adriai tengerrel való összeköttetését biztosítsa. A Kulpa folyónak Károlyvárostól Bródig leendő hajózhatóvá tétele azonban, ezen vállalat rendkívüli és legyőzhetetlen nehézségei miatt meghiúsult s a társulat ezen vállalaton egy és fél millió forintnyi összeget vesztett; de a Károlyvárostól Fiúméig vezető út épitése, mely czélra a Mária-Luiza császár és királyné ő Felsége, néhai I. Ferencz császár és király ő Felsége nejének nevét viselő út-társulat alakult, 1803-ban megkezdetett és 1819-ben be is fejeztetett. A társulat a szóban forgó és négy mellékágával 22 mértföld hosszú Luiza-út építésére fordított költségekért való kárpótlás és az út jó karban tartása fejében az •/. alatt mellékelt s ötven év tartamára szóló szabadalmat és ezzel azon jogot nyerte, hogy a szabadalom tartama alatt az utat használóktól vámot szedhessen. Biztosíttatott továbbá a társulat a szabadalom 9. §-ában, hogy a mennyiben az út tiszta jövedelme a szabadalmi idő tartama alatt a befektetett tőkének 10%-tóli kamatjait nem fedezné és a szabadalom meg nem hoszszabbittatnék, ezen út minden tartozékaival együtt, megfelelő kárpótlás mellett, mely kárpótlás méltányos és az átvétel idejekor a kérdéses út és a hozzá tartozó épületek és területek után befolyó jövedelem megbecslése alapján lesz kiszámítandó, az államkincstár által átveendő. Ezen, 1820-ik évi február 14-én kiadott fejedelmi szabadalmon, és azon körülményen hogy a kérdéses Luiza-út mindig azon utak közé tartozónak tekintetett, melyek Magyarországot Horvát-Szlavón-s Dalmátországot közösen érdeklik, és a melyek az 1868. évi XXX. t.-cz. 9. §-ának értelmében közös állami költségen tartandók fenn, alapul a magyar kincstárnak ezen út megváltására vonatkozó kötelezettsége. Ezen elvi nézet szolgált alapul a szóban levő 17*