Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.

Irományszámok - 1878-16. Mihálovits Károly és társai válaszfelirati javaslata, a trónbeszédre adandó válasz iránt

76 16. szám. Fordítás. Császári és Apostoli Királyi Felséged! Legkegyelmesebb Urunk! A legnagyobb szerénységgel lépünk hódolatteljes feleletünkkel Felséged trónja elé, kijelentve a loyalitás és hűség mély érzetével, hogy a jelen komoly körülmények közt minden erőnkkel Felségednek a magyar korona országai javára és boldogságára irányzott atyai gondoskodását támogatni fogjuk, valamint hogy őseink is a hazát leginkább akkor emelték fényre, midőn a helyzet válságos voltánál fogva egyetértve és lelkesedve gyülekeztek a gondkörnyezte trón körül. Készek vagyunk azon két el nem odázható feladatnak mielőbbi teljesítésére, melyeket Felséged trónbeszédje a véderőt illetőleg, valamint a Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok királyságával kötendő pénzügyi egyesség tekintetében legkegyesebben kijelölni és elrendelni méltóztatott és megteendünk a magunk, mint a második alkotmányos tényező ^részéről mindent, hogy Felséged azonnal állandó parlamentáris kormányt felállíthasson, melylyel a haza erkölcsi és anyagi haladását czélzó fontos ügyeket buzgóan és egyetértve fogjuk tárgyalni. Reméljük teljes bizalommal, hogy ezen, a belső fejlődésre vonatkozó törekvésünkben nem fog soká, sem nem jelentékenyen zavarni azon mandátum, melyet Felséged a berlini congressuson a barátságos hatalmaktól elfogadni méltóztatott a végből, hogy, a monarchia erőteljes befolyását a Kelet ügyeire biztcsitsa és ez által nemcsak a monarchia, hanem egész Európa részére állandósítsa a békét és ennek minden jótéteményeit hosszú évtizedekre, az emberiség szellemi és anyagi iparkodásának minden ágai számára. Fájlaljuk mi is, hogy Boszniában és Herczegovinában a hosszantartó anarchiából eredt téves felfogások ellenállást szültek Felséged leghumánusabb terveinek és ezért drága vérüket kellett ontaniok azon hősöknek, kik hivatva valának az évszázadok óta elhanyagolt országoknak meghozni a rendet, a szabadságot és minden jót. Annyival inkább büszkélkedünk példanélküli kitűnő tulajdonságaival Felséged hősi hadseregének, mely ügyes vezérlet és áldozatkész odaadás mellett megtörte az esztelen ellenállást és rövid idő alatt Bosznia és Herczegovina bevételével a nagy feladatnak első részét megoldá és teljesité. A feladatnak második, sokkal nehezebb, az egész monarchia és különösen a magyar korona országaira sokkal döntőbb része még várja Felséged országai és királyságai összetett és egyetértő szellemi és anyagi ereinek igénybevételét. Nem titkolhatjuk el magunk előtt, hogy a bizonytalanság s a feladat nehézsége e részben felriasztotta a kedélyeket s hogy a még szükséges áldozatok beláthatlansága, valamint az előfordulható politikai események és változások Felséged hű alattvalóinak nagy többségét megijesztette. Reméljük mindazonáltal, hogy a magas trón s a monarchia népei közti egyetértésnek és bizalomnak, valamint a többi nagyhatalmakhoz való barátságos viszonyainknak sikerülni fog szerencsés leküzdése azon nehézségeknek, melyek a megindított nagy munka útját állják, és hogy sikerülni fog lefektetése azon sziklaszerű alapnak, melyre Európa keleti részében is a monarchia ereje és dicsősége biztosan fog nyugodni, védbástyául Európának és jóltevőjeként a balkánfélszigeti népeknek, melyek innen lesve várandják és hálával fogadandják az oltalmat, a szabadságot, a művelődést, a szellemi és anyagi felvirágzást.