Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.
Irományszámok - 1878-15. Polit Mihály és társai válaszfelirati javaslata, a trónbeszédre adandó válasz iránt
15. szám. 73 kereskedés, utak és vasutak építése, és élénk szellemi érintkezés által ugy is már reánk utalvák, önállásuk biztosítására támaszt találnak monarchiánkban. Egy nagy 36 millió lakosságú államra nézve nem nagy fontosságú, annál kevésbbé pedig veszélyes, hogy ha a szomszédságában 3—4 milliónyi kis keresztény állam alakul; de monarchiánkra nézve fontossággal birhat azon körülmény, hogy ha ezen kis állam biztosítására támaszt talál Ausztria-Magyarországban és ezáltal monarchiánk érdekköréhez köttetik. Bosznia és Herczegovina occupatiója úgy látszik, épen ellenkező indokokból történt, a mennyiben monarchiánk határain az ily kis államnak alakulása megakadályoztatni czéloztatott, éz által pedig a megszállás az ottani keresztény népek elö'tt úgy tűnik fel, mintha az nem az ö érdekükben, hanem érdekük ellenére foganatosíttatott. Ez alakban az occupatió minden következményeivel a legveszélyesebb. A keresztény népek ugyanis önállóságukat veszélyeztetve látva, az egész Balkán-félszigeten szövetségre lépnének az osztrák-magyar uralom ellen s utóvégre azon nagy hatalom kerjaiba vetnék magukat, melynek befolyását épen Ausztria-Magyarország vélte korlátozandónak. Az occupatió ezen következményeivel épen azt idézné elö, a minek megakadályoztatása czéloztatott, legkevésbbé lenne pedig ez által az Oroszországhozi viszony tisztázva. Ha az occupatió az Oroszországgal létrejött egyezmények eredménye, akkor felesleges, ha pedig Oroszország elleni ellenséges indulatból támadt, akkor elkésett, és csakis arra alkalmas, hogy monarchiánkat beláthatlan bonyodalmak örvényébe sodorja. Monarchiánknak pedig a nyomasztó terhek apasztására, békére van szüksége. Az occupatió ellen felhozott valamennyi érvek közt legnyomatékosabb hazánk jelenlegi pénzügyállapota. Az occupatió nemcsak a katonai czélokra szükséges költségekkel, hanem számos beruházásokkal is jár, melyeket ezen oly annyira elhanyagolt tartományok polgárosodása igényel. Ha az okkupatiónak a berlini mandátum értelmében az a czélja, hogy Boszniában rendezett, polgárosodott állapotok hozassanak létre, ez mindenesetre a civilisatió szempontjából igen nemes feladat; de monarchiánk népére nézve semmi közvetlen haszonnal nem bir, só't elviselhetlen terhekkel van egybekapcsolva. Mi teljesíthetjük ugyan a berlini mandátum által reánk ruházott nemes feladatot, de fáradozásunk gyümölcsét utóvégre is mások élvezhetnék, és az oecupatióért eshetöleg leginkább Szerbia és Montenegró hálájára számithatnánk. Akármely szempontból tekintjük tehát az occupatiót, hazafias aggodalmainkat nem titkolhatjuk el, hogy az reánk nézve vagy veszélyes, vagy felesleges. Hogy pedig az occupatió mindezek daczára megtörtént, csakis téves belpolitikánk kifolyásának tekinthető. Ha az occupatió az annexióhoz vezet, az egy nagy szabású, Bosznia és Herczegovina határait messze túlhaladó keleti politika nélkül nem képzelhető'. Egy ilyen, habár nagy veszélyekkel járó politika csak akkor volna keresztülvihető', hogyha a monarchia belpolitikájának a szláv elem szolgálna alapul. Bosznia és Herczegovina annexiója e szerint idöjártával monarchiánkra nézve nagy belkérdéssé válhatnék. Az occupatió azonban épen mint a szláv elem ellen irányult előzetes rendszabály volt feltüntetve. Ez alakban a legveszélyesebb visszahatással van a monarchia belviszonyaira, mert bizalmatlanságot foglal magában a szláv elem ellen. Ily bizalmatlanságnak, mely mindenütt belellenségeket lát, az a következménye, hogy oly rendszabályokat alkalmaztat, melyek a szláv ajkú polgárok irányában szükségtelenek, s melyek azután természetszerűleg csak elkeseredést szülnek. Ezen bizalmatlanság Magyarországon oly nagymérvű, hogy az a szlávok nemzeti művelődése fejlődését is megsemmisíteni igyekszik. Ezen bizalmatlanság, jelesen oda vezetett, hogy a szerbeknek törvény által biztosított autonómiája az egyházi iskolai és alapítványi ügyekbe folytonos sérüléseknek van kitéve, sőt az államhatalom a keleti KÉPVH. IROMÁNY. 1878—81 I. KÖTET. •» 10
