Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.

Irományszámok - 1878-14. Verhovay Gyula és társai válaszfelirati javaslata, a trónbeszédre adandó válasz iránt

70 14. szám. nemzet a legnagyobb elkeseredéssel látja, hogy saját vérének és vagyonának pusztításával hoznak létre oly állapotot, mely egész jövőjét s létét magát is veszélylyel fenyegeti. Mély aggodalommal hallottuk a trónbeszédnek azon szavait is, melyek szerint nem mi a nemzet képviselői, hanem arra állítólag hivatott más testületek fogják megkapni a külügyekre vonatkozó felvilágosításokat, mely testületek alatt nem érthetünk egyebet, mint a közös-ügyek tárgyalására kiküldendő országos bizottságot. Fájdalommal látjuk ebből, hogy a nemzeti képviseletnek a külügyekre, tehát helyzetünkben a nemzet léte vagy nem léte felett dönteni hivatott ügyekre, befolyásától megfosztása van czélba véve. Ez nemcsak az alkotmányosságnak alapelveivel, de a fennálló törvények világos rendeletével is ellenkezik. « Az általunk már fentebb idézett 1867: XII. 8. törvény rendeli: hogy a két állam diplomatikai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és a nemzetközi szerződések tekintetében felmerülhető intézkedések mindkét fél ministeriumával egyetértésben és azoknak beleegyezése mellett a közös külügyminister teendői közé tartoznak. A nemzetközi szerződéseket mindenik ministerium saját törvényhozásával közli. Ezen intézkedés nemcsak a két állam ministeriumának befolyását biztosítja a külügyek vezetésére, de egyenesen a törvényhozások elébe rendelvén terjesztetni a szerződéseket, a mint ez ekkoráig folytonosan gyakorlatban is volt a törvény meghozatalának ideje óta, — természetszerűleg rendelik a külügyek fórumául a törvényhozást, miből ismét természetesen következik, hogy az ezen ügyekre vonatkozó felvilágosításoknak is a törvényhozás előtt kell megadatniok. A delegatio nem egyéb, mint az országgyűlésnek küldöttsége, mely által az a külügyek és a hadügy vezetésére szükséges eszközöket megszavazza; ezen küldöttség csak akkor járhat el helyesen, ha a nemzetközi szerződések felett meghozatnak a kellő határozatok, ha a törvényhozás kebelében a külügyekre vonatkozó nézetek megállapodásra jutnak. Arra kérjük mindezeknél fogva Felségedet, hogy a keleti kérdésre s különösén Bosznia és Herczegovina elfoglalására vonatkozó összes nemzetközi megállapodásokat és szerződéseket tárgyalása végett élőnkbe terjesztetni s az azokat illető határozatok meghozatala előtt a foglalásra nézve teendő további intézkedéseket felfüggesztetni s ez által az eddig elkövetett hibák és törvénysértések folytatását megakadályozni méltóztassék. Kijelentjük azonban egyszersmind, hogy valamint általában az 1867-iki közösügyi törvényeknek, ugy nevezetesen a delegatiók intézményének továbbra is fentartását hazánk alkotmányos szabadságával és legfőbb érdekeinek biztosításával összeférhetlennek tartjuk, mert a fenforgó esetből is csak azt látjuk, hogy fennállása ürügyül szolgál arra, hogy az ország legfontosabb ügyeinek elintézése az arra egyedül hivatott testület, t. i. az országgyűléstől elvonattassék. Ép ugy szenved ez által Ausztria, mint szenved Magyarország. A delegatio, mig egy részről elvonja országgyűléstől a legfontosabb teendőket, más részről tehetetlennek bizonyult be arra, hogy a nemzet őrködési jogát legfontosabb érdekeinek kezelése körül tettleg gyakorolja. Vissza kell állitani az országgyűlésnek és egy független felelős ministeriumnak hatásköre teljességét, hogy a nemzet a maga jogainak és szabadságának fentartása s jóllétének gyarapítása iránt minden idegen beavatkozás nélkül intézkedhessek. Minél tovább haladunk azon a pályán, melyre közéletünk az 1867-iki rendezés által tereltetett, annál inkább tapasztaljuk, hogy az alkotmányosság költségesen fentartott üres formákká törpül s hogy összes közéletünkre egy absolut hatalom súlya nehezedik. A fennálló rendszernek kell tulaj donitanunk nagy részben, hogy a keleti kérdés nagy válságának közepette hazánk az előidézett vészteljes helyzetbe jutott. A nemzet, ha teljes élvezetében lett volna a szabad és független államiságnak, ha a fennálló állami intézmények nem adtak volna módot és alkalmat arra, hogy a nemzet akarata kijátszattassék: nem lett volna sem az állampolgárok érdekeivel nem azonos érdekeknek, sem kormányférfiui kötelességmulasztásának áldozata.