Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.

Irományszámok - 1878-13. Apponyi Albert gr. és társainak válaszfelirati javaslata, a trónbeszédre adandó válasz iránt

13. szám. 63 kell erőnket minden irányban kímélni és csak döntő eredmények kivivására szabad annak bármely részét igénybe venni. Ezen szempontból itélve, lehetetlen helyi természetű czélokban a megszállás igazolását lálnuuk. Meg vagyunk győződve, hogy monarchiánknak Bosznia és Herczegovina területéhez kötött minden érdeke biztositható lett volna ezen tartományok nemzetközi állapotának megvál toztatása nélkül. A kérdés súlypontját azon összefüggésben keressük, mely a berlini mandátum és külpolitikánk általános czéljai közt létezik. És erre annál inkább kell kiterjeszkednünk, mert nem csupán a megszállást nézzük aggodalommal, hanem külpolitikánk egész irányzatát; azt, a mit történni engedett, nem kevésbé, mint azt, a mit tett. Midőn a keleti bonyadalmak árja nagyra nőtt, érezte e hazában mindenki, hogy végzetteljes perczek következhetnek be. A veszélynek és a védekezésnek irányát is világosan megjelölte a dolgok természete és a hagyomány. A keleti kérdés veszélye, Oroszország hatalmának kiterjeszkedése délkeleti határaink alá. E veszély megszületésére nem kivántatik egyenes hóditás. Ha oly területi viszonyok alakulnak a Balkán-félszigeten, hogy orosz hadak oda akadálytalanul bevonulhatnak és ott, ugy mint saját területükön, akadálytalanul mozoghatnak, akkor bárminő legyen a határszéli államoknak hivatalos elnevezése, tényleg Oroszország lett délkeleten is szomszédunkká, és akkor monarchiánk egész szárazföldi határa három katonai nagyhatalom közé szorult. Ily állapot nem egyedül az actióképesség teljes megbénítását, de adott körülmények közt a biztonság fenyegetését is jelenti. Oroszország ilyetén hatalmi terjeszkedésének meggátlása tehát a magyar-osztrák keleti politikának szükségképeni czélja és az Al-Duna völgye, mint Oroszországnak a Balkán-félszigetre vezető útja, annak természetszerű geographiai súlypontja. Nem fajgyűlölet tűzte ki ezen czélt, sem rendszeres ellenszenv Oroszország irányában, hanem a hatalmi viszonyok és azok föltételeinek akaratunktól független természete. Fölismerték azt az absolutismus államférfiai, minden magyar befolyás nélkül; törekedtek arra hatalmas európai coalitiók. Mert ezen czél biztosítása nem kizárólag Magyarország érdeke, hanem az összes monarchiáé, és nem is kizárólag osztrák-magyar érdek, hanem az európai egyensúly követelményeEbben pontosul össze a nemzetközi lét-feltételek azon solidaritása és az európai hivatás azon közössége, mely hazánkat és Ausztriát természetszerűleg egymáshoz fűzi. Teljes megnyugvással fogadjuk tehát el kiindulási pontul, hogy a monarchia külpolitikájában Felséged összes országainak együttes érdekei adják az irányt és azok együttes felfogására alapítjuk óhajtásainkat; de megvalljuk, nem várhattuk, hogy az egész monarchia azon érdeke, mely leginkább magyarországi, ép akkor ejtessék el, midőn: ugy alkotmányos intézményeink, mint egyéb tényleges körülmények a magyar befolyást külügyeink vezetésére inkább mint valaha, biztosítani látszottak. És mégis azon politikában, mely a három császári hatalmasság homályos viszonyát fogadta el törekvéseinek keretéül, és mely a berlini congressus megállapodásait kénytelen elismerni azoknak eredményül, sokféle új eszmét találhatunk talán, ha a régi, a szükségképeni czélt, Oroszország elválasztását a Balkán félszigettől, abban hiába keressük. A congressus megoldási kísérleteiben sok a bizonytalan, sok az ingatag: bizonyos csak azon egy nagy tény, hogy megszűnt minden komoly válaszfal Oroszország és ama végzetes terület közt, melynek határain eddig őrt állott Törökország katonai ereje. Az orosz fegyverek által alkotott, orosz védnöksége alatt szervezkedő Bulgária, nyitva tartja a Balkán félszigetre vezető utak mindegyikét; a Duna megszűnt stratégiai akadály lenni, és a Fekete tenger nyugoti partjain bolgár kikötők várják Oroszország hajóit. Ezen orosz telep közvetíti az orosz befolyást a szomszéd Szerbiával: összefüggő területüket Oroszországtól egyedül a megcsonkított Románia választja el, melynek beolvasztása saját hatalmi sphaerájába Oroszország szakadatlan törekvése leend, ma, midőn e tartományt három oldalról körülhatárolja inkább, mint valaha. Hogy Románia ily óriási erők nyomásának saját hatalmi eszközeivel és magára hagyatva ellent nem állhat, nagyon is világos. A látszólagos ék, melyet képez, nem