Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.

Irományszámok - 1878-12. A képviselőház kiküldött bizottságának válaszfelirati javaslata

60 12. szám. sereg biztosságával. De bármi szűkre méressék is e határ, e bevégzett tények következéseit nem egy tekintetben az ország már ma is sajnosán megérzi. Felséges Urunk Királyunk! Ama legmagasabb trónbeszédben, melylyel Felséged három évvel ezelőtt a magyar országgyűlést megnyitni méltóztatott, élénken vala ecsetelve pénzügyeink rendezésének sürgős volta és ama magasztos királyi szavak nem is maradtak hatás nélkül. A múlt országgyűlés egyik fővivmánya abban állott: hogy pénzügyeink rendezése felé, habár csak lassú léptekkel, de folyvást közeledtünk. Egyfelől kiadásainknak a mulhatlanul szükségesnek legkisebb mértékére való leszállítása, másfelől pedig anyagi erőnk rendkivüli megfeszítése által elértük azt : hogy államháztartásunkban a hiány évről évre kisebb lett, hogy egy igen terhes függő adósság legalább első felének megszilárdítására megtehettük a kellő lépéseket és igy teljesen jogosultnak látszott azon remény, miszerint ezen utón haladva, ama nyomasztó adósság második részére is hasonló intézkedés fog sikerülni, államháztartásunkban pedig az egyensúlyt még továbbra is mindinkább meg fogjuk közelíteni. A legújabb események, fájdalom, ezen reményt nem csekély mértékben megingatták, egészen más és általunk előre nem láthatott czélra vévén igénybe azon áldozatokat, melyeket pénzügyeink rendezésére fordítani szándékoztunk és a dolog természeténél fogva senki sem képes nekünk biztosítékot nyújtani arra nézve, mily mértékig fognak e rendkivüli áldozatok még emelkedni, hol és mikor fogjak határukat találni. Azon kérdés is, vájjon a megszállott és tényleg birlalt tartományok mi módon lennének közigazgatásilag rendezendők, nem csekély gondot fog adni a két törvényhozásnak, melyek illetősége alól e kérdést elvonni nem lehet. Bármily kezdetleges legyen is az ama tartományokban létesítendő szervezet, bármily rövid a megszállás tartama: attól kell tartanunk, hogy már a legszükségesebb intézkedések és a megszálló sereg fentartása is nagy mérvben fogja igényelni a monarchia különben is eléggé terhelt népeinek áldozatkészségét. Azonban nem egyedül az anyagi tekintetek foglalkoztatják az ország közvéleményét, hanem azon lehető visszahatás is, melyet egy új elemnek a monarchiába való akár csak ideiglenes beillesztése is netalán ama nagy műre gyakorolhatna, mely annyi nehéz küzdelem, oly óriási akadályok legyőzése után 1867-ben létre jött, s melynek főérdeme abban állott: hogy a Felséged dicső jogara alatt élő nemzetiségek jogainak egyensúlyozása mellett, az alkotmányos és parlamentaris kormányzás lehetőségét megadta. Pedig alkotmányunk ezen alapjának csonkitatlan fentartása képezi Magyarországnak leghőbb vágyát; neki nincsenek oly aspiratiói, melyek területének nagyobbitására vannak irányozva, egész erejét, a belreformok munkájára, közgazdászati viszonyainak javítására kívánja fordítani, mely nélkül, Felséges Urunk Királyunk! nem vagyunk képesek akár csak az eddigi terheket is huzamosabb ideig elviselni. Az ország adózási ereje már is annyira meg van feszítve, hogy annak további fokozására, az általános jólét tetemes emelkedése előtt gondolnunk sem lehet. E jólét emelkedésének, az ország fejlődhetésének pedig első nélkülözhetlen feltétele: béke és nyugalom! Erről is habozás nélkül le fogunk mondani, minden magánérdeket háttérbe fogunk szorítani, utolsó fillérünket és utolsó csepp vérünket fogjuk Felséged rendelkezésére bocsátani, ha Felséged monarchiáját bárhonnan is valódi veszély fenyegetné. De hogy akkor ezen erőnk teljes súlylyal érvényesülhessen, hogy az elégséges legyen bármily ellenség legyőzésére, kímélnünk kell azt mindaddig, mig ily végső szükség pillanata be nem áll. Felséges Urunk! E monarchiának tekintélye minden polgára előtt szent és sérthetetlen; hadseregünk becsülete egyszersmind mindnyájunké és igy mi soha olyat sem várni, sem kérni nem fogunk, a mi akár ezen monarchia valódi tekintélyén, akár hadseregünknek helyesen értelmezett becsületén csorbát ejthetne. De e nélkül is, Felséged magas belátásának és hű Magyarországa iránti jóakaratának bizonyára sikerülni fog a boszniai és herczegoviuai ügy oly meg-