Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.

Irományszámok - 1878-10. Berlini szerződés (Forditás franczia nyelvből)

42 10. szám. Deli-Kamöik völgyét; Bélibe és Kehamliktól délre és Hadzimahalétól északra halad, miután a DeliKaméikot Öengein 2V» kilométerrel felül átlépte; felér a hegygerinczre egy Tekenlik és Aidos-Bredza között fekvő ponton s tovább fut a gerinczen Karnabad-Balkán, — Prisevica-Balkán, — KazánBalkánon át Kötéltől északnak egész Demir-Kapuig. Innen a nagy Balkán főhegylánczán egész hosszában követi a Kosica csúcsáig. Itt elhagyja a Balkán gerinczét, lehajlik délre Pirtop és Duzanci falvak közé, melyek egyike Bolgárországnak, másika Kelet-Ruméliának marad, egész a Tuzlu-Dere patakig, innen ezt a folyóvizet követi, ennek a Topolnicával összefolyásáig; továbbá ezt a folyót kiséri egész odáig, hol a Smovskio-Derevel Petricevo falu mellett egyesül, meghagyván Kelet-Ruméliának egy földövet, melynek sugara két kilométert tesz ezen összefolyási ponton felül : innen a Smovskio-Dere és Kamenica patakok közt fölfelé halad, a vízválasztó vonalat követve, majd dél-nyugatra kanyarodik a voinjaki magaslatnál s egyenes vonalban éri el az osztrák-táborkari térkép 875-el számozott pontját. A határvonal egyenes irányban metszi az Ichtiman-Dere patak felső medenczéjét, áthalad Bogdina és Karaula közt, hogy ismét találkozzék azon vízválasztó vonallal, mely Camurli és Hadzilar közt az Isker és Marica medenczéit választja el: e vonalt követi a Velina-Mogila, az 531. számú hegy szoros, a Zmailica-Vrh és Sumnatica nevű hegycsúcsokon át és eléri Sivri Tas és Cadir-Tepe kört a sofiai sandzsak közigazgatási területének határát. Cadir-Tepétől a határ délnyugatra fordulva, egyfelől a Mesta-Karasu, másfelől a Struma Karasu medenczéi közt követi a vízválasztó vonalat s végig halad a rhodopei hegyek DemirKapu, Iskoftepe, Kadímesar-Balkán és Aiji-Gedük nevezetű gerinczein egész a Kapetnik Balkánig s ott összevegyül a sófiai sandzsak régi közigazgatási határával. A Kapetnik-Balkántól a határt a Rilska-reka és Bistrica-reka völgyei közt levő vízválasztó vonal jelöli s innen a határ a Radenica-Planina nevű előhegy irányát követi s onnan leszáll a Struma völgyébe, e folyónak a Rilska-rekával való összefolyásához, meghagyván Barakli falut Törökországnak. Innét felfelé megy a JeleSnica faluhoz, ettől délre, hogy elérje a legrövidebb vonalon a Golema-Planina hegylánczot a Gitka csúcson s ezzel a sofiai sandzsak régi közigazgatási határát, meghagyván azonban Törökországnak a Suha-reka egész medenczéjét. A Gitka hegytől a nyugati határ a Crni-Vrh felé veszi irányát a Karvena-Jabuka hegyeken át, a sofiai sandzsak régi közigazgatási határát követve az Egrisu és Lepnica felső medenczéjében, melylyel együtt felszáll a Babina-Polana gerinczeire s eljut a Crni-Vrh hegyre. A Crni-Vrhtól a határ a Struma és Morava közti vízválasztó vonalat követi a StreSer, Vilogolo és Mesno Plania nevű hegycsúcsokon át, ez által eléri Gacinát, Crna Travát, Darkovszkát és Drainicaplant, azután a Des«ani Kladanecet, a Felső-Sukowa és Morava vízválasztó vonalát, innen egyenest a Stolra megy s onnan leereszkedik és 1000 méternyire észak-nyugatra Segusa falutól átmetszi a Sofiából Pirotra vezető utat. Innen egyenes vonalban felmegy a Vidlie-Planinára és onnét a Radoőina hegyre a Kodza-Balkán hegylánczon. Szerbiának hagyván Doikinci és Bolgárországnak Senakos falut. A Radoőina hegy csúcsáról a határ nyugot felé a Balkán hegygerinczét követi a Ciprovec-Balkán és Stara-Planinán át egész a szerb fejedelemség régi keleti határáig a KulaSmiljova-Cuka mellett, és onnan e régi határon halad végig egész a Dunáig, melyet Rakoviczánál ér el. E határigazitást meg fogja állapítani az európai bizottság, melyben a szerződést aláirt hatalmak képviselve lesznek.