Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.

Irományszámok - 1878-78. Törvényjavaslat az 1879. évben hitelműveletek utján fedezendő állami kiadásokról

78. szám. 371 A kibocsátandó kölcsön valutájára nézve alig szükséges bővebben fejtegetni, hogy ezüstben vagy papirértékben kamatozó kötvények elhelyezésre a mai körülmények között egyátalában nem számithatnának. A hitelműveletek módozatai közé fel kellett venni általánosságban azt is, hogy a kormány részben egyéb ideiglenes jelleggel biró hitelműveletekre is fel legyen hatalmazva, mint például, előlegek felvételére, a törvényben kikötött összeg határain belől, már azon oknál fogva is, hogy esetleg oly időben, midőn a pénzpiaczokon különféle okokból származható pangások miatt, kötvény eladások csak nagyobb áldozatok mellett lennének eszközölhetők, módja legyen a kormánynak az állam szükségleteit ideiglenes műveletek utján fedezni addig, mig a pénzpiaczok helyzete jobbra nem változik. A törvényjavaslat 4. §-ában foglalt intézkedés azon okból szükséges, hogy a kibocsátandó új járadék czímleteknél a kamatfizetés a külföldi valuták aránya, a bélyeg- és illetékmentesség, és a külföldi bélyeg megfizetése ügyében kétség ne merülhessen fel. Ugyanezen okból fel kellett venni a 8-ik, 9-ik és 10-ik §§-ba analóg intézkedéseket, a jelzálogos kötvények kibocsátására, mivel ezek hasonló kedvezmények nélkül nem lennének forgalomba hozhatók. A jelzálogos kölcsönnek biztositékául kijelölendő államjayak névszerint megnevezése a javaslat 5. §-ában azért tartatott fenn későbbi törvényes intézkedésnek, mivel nem czéloztatik az összes állami ingatlan birtokok lekötése, hanem csak azon összeg erejéig, mely a felveendő jelzálogos kölcsön biztosítására szükséges, — de nem lehetett ezen államjószágokat megjelölni azért sem, mert a jelzálogkölcsön utján esetleg fedezendő összegére nézve maximumként mondatik ki a 72 millió frtnyi összeg, s ha az esetleg csekélyebb összeg erejéig bocsáttatnék ki, az ennek megfelelő biztositék is csekélyebb lenne. Mi a 7. §. tartalmát illeti, az állami jószágok eladásából befolyt pénz eddig a kincstári utalványok beváltására volt forditandó és fordíttatott tényleg. Szükséges, hogy ezen'intézkedés a kibocsátandó jelzálogi kötvényekre is alkalmaztassák, melyek a kincstári utalványok helyébe lépnek, ez némileg következménye a jelzálogi lekötésnek, s a czímletek vevőinek megnyugtatására szolgál. A 11-ik §-ban köteleztetik a kormány a hitelművelet keresztülviteléről jelentést tenni, főleg a kibocsátási összeg és a törlesztési évi részletek utólagos beczikkelyezése végett a kormány t. i. a 3. §-ban foglalt 72 millió arany forint névérték-összeget a jelzálogos kölcsönnél nem kivánja olyannak tekintetni, mely minden körülmények között kibocsátandó, hanem ezen számot mint maximumot vette fel, melyen alól kedvező körülmények között lemehet, a végleg kibocsátott összeg, valamint az ennek alapján megállapítandó évi törlesztés utólagosan beczikkelyezendők, — hogy a tisztelt képviselőháznak tudomása legyen az eddig keresztülvitt hitelműveletek állásáról, egyidejűleg van szerencsém benyújtani az eddig kibocsátott aranyjáradék kötvények eladásáról és az 1873-ik «vi XXXIII. t. ez. alapján kibocsátott kincstári utalványok beváltásáról szóló előleges jelentést. Budapesten, 1879. január 25-én. Szapáry Gyula gróf s. k. m. kir. pénzűgyniinister. 4,7*