Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.

Irományszámok - 1878-77. Törvényjavaslat a magyar büntető törvénykönyv, a rendőri kihágásokról

77. szám. 365 végzett ifjakra nézve, a kik valamely vétséget követnek el, és a btintetó'törvénykönyv 85. §. szerint rendőri büntetéssel, tehát a bűntettekről és a vétségekről intézkedő törvény büntetési nemeiben meg nem határozott, a vétségekre egyébként nem alkalmazható büntetéssel büntetendők. Ezekre a rendőri kihágások büntetése lévén alkalmazandó, a 2. §. — a büntető-törvénykönyv 85. §-ának intézkedését veszi át; de kifejezi egyúttal azt is, hogy az ifjúkor nem alakitja mássá a cselekmény természetét, nem teszi a vétséget kihágássá, csupán annak büntetését változtatja meg. „Rendőri büntetéssel büntetendő". Ez nem jelenti azt, hogy rendőri kihágást képez, hanem csak is azt, hogy az itt meghatározott esetben a vétségre megállapított büntetés helyett, a rendőri kihágás büntetése alkalmazandó. A „de correctionalisation des délits" ez esetben sincs elfogadva. De épen azért, mert itt vétséggel állunk szemközt, mely esetleg igen súlyos is lehet, szükséges volt ezen egy esetben az elzárás tartamának felebbemelését megengedni, mely követelménynek a 20. §-ban, az elzárás leghosszabb tartamának ez esetre, hat hónapig való kiterjesztéssel tétetett elég. A büntetés elévülésének ideje egy évben állapittatott meg, mert az itéletileg kimondott büntetésre nézve legalább ily hosszú idő megállapítását más törvényhozások is szükségesnek találták és ezt a közbátorság érdekei is igazolják. Ezek lévén a törvényjavaslat általános intézkedései, az egész mü alapeszméje és rendszere — ezekből felismerhető, mig a különös részben meghatározott egyes cselekmények és mulasztások, valamint azok büntetéseinek egyszerű áttekintése felvilágosítást ad az iránt, hogy a törvényjavaslat főczélja és iránya az volt, a praevéntióra számított kisebb büntetések által, nagyobb bűntettektől és veszélyektől oltalmazni a társadalmat és az egyéneket, de hogy e tekintetben sem túlzásokba, sem túlszigorba nem ment át. A második rész intézkedései tekintetében megjegyzem még, hogy ott az állatkínzás is rendőri büntetés terhe alatt megtiltatott. Az állatkínzást a műveltebb nemzetek törvényhozásai büntetéssel sújtják, mert az erkölcsiség szabályainak durva megsértései közvetve a jogrendet is veszélyeztetik; ilynemű cselekmények elvadítják a kedélyt, és másoknak botránkoztatásul szolgálnak. E tekintetből már az 1843-ki törvényhozás az állatkínzásra vonatkozó intézkedéssel egészítette ki az országos választmány javaslatát, s ezen intézkedés szüksége ma sem csökkent. Más rendőri büntető határozatokat tartalmazó törvényekből felvétettek a javaslatba a vadászati törvényben foglalt büntető határozatok, mint általánosabb jellegű és a rendőri büntetőtörvény keretébe való rendőri intézkedések. Átmeneti intézkedéseket nem tartalmaz a javaslat, mert czélszerűbb, hogy az odatartozó tárgyak iránt a büntető törvénykönyv és a jelen törvény életbeléptetése iránti külön törvényben, melyre a büntető törvénykönyv 486. §-a utal, együtt történjenek meg a szükséges intézkedések. Budapest, 1879. január hó 20-án. Dr. Pauler Tivadar s. k.