Képviselőházi irományok, 1878. I. kötet • 1-81. sz.
Irományszámok - 1878-38. Törvényjavaslat az 1875. évi XLIX. és 1877. évi IX. törvényczikkek némely határozatainak módositásáról
38. szám. 131 A kormány belátta azt, hogy a consortiumnak igaza' van abban, hogy a III. kibocs. járadék-kötvények jegyeztetését most kérni, az ország hitelének szempontjából, helyes nem lenne. De tisztán áll a fentebb előadottaknál fogva az is, hogy ha sem az első kibocsátású járadék-kötvények elárúsitása lehetővé nem tétetett volna, sem a III. kibocs. járadék-kötvények jegyzése ki nem eszközöltetett volna, nem lett volna lehető az I. | kibocsátású kincstári utalványokat a törvényben megszabott idő alatt beváltani. Ily viszonyok között a törvény mindkét intézkedésének megtartása, vagyis az egyfelől, hogy az I. kibocsátású járadék-kötvények a kitett árfolyamon alól el ne adassanak, és az másfelől, hogy az I. kibocsátású kincstári utalványok a törvényben meghatározott időig, folyó évi deczember 1-én beváltassanak, nem volt lehető. Elődömet az országgyűlés együtt nemléte, a pénzügyministerium ideiglenes vezetőjét pedig a kormány ideiglenes helyzete gátolta abban, hogy e tekintetben a törvényhozás intézkedését előzetesen kikérhesse. Választani kellett tehát a között, hogy vagy az I. kibocsátású arany járadék-kötvények bocsáttassanak a consortium rendelkezésére, az árfolyam megkötésének elhagyásával, vagy ne tudjon a kormány eleget tenui azon másik törvény rendelkezésének, mely az I. kibocsátású kincstári utalványok folyó évi deczember l-ig történendő beváltását elrendeli. Tekintettel arra, hogy minő hatása lett volna annak, ha a magyar kincstár az I. kibocsátású kincstári utalványok beváltását a megszabott határidőben nem teljesítette volna, a pénzügyministerium ideiglenes vezetője az elsőre határozta el magát annyival inkább, mert az igy eladhatóvá vált I. kibocsátású járadék-kötvények helyett ugyanoly összegű III. kibocsátású járadék-kötvényeket visszatartván, nem lett ez által több elárusítva, mint a mennyinek "elárusitására törvény által jogosítva volt és igy miután a III. kibocsátásból visszatartott járadékkötvények lesznek azon czélokra fordíthatók, a melyekre amaz I. kibocsátásúak rendelve: voltak, a törvénytőli eltérés a dolog lényegét nem is érinti, hanem csakis formainak tekinthető. \ Szükséges azonban ezen igy tett intézkedésnek törvény általi megerősítése és Jegyszersmind annak minden kételyt kizáró módon való kimondása, hogy az 1875. évi XLIX. törvényczikknek az értékesítési árfolyam meghatározására vonatkozó j| intézkedése , mely a mai viszonyok között gyakorlatilag kivihetetlennek bizonyult, s melyet a törvényhozás • már "akkor is elvileg és gyakorlatilag elejtett, midőn az 1877. évi IX. t.-czikk alapján kibocsátandó járadékkötvények darusítására nézve a pénzügyministernek teljesen szabad kezet adott, a III. kibocsátásból visszatartott 40 millió frt névértékű járadék-kötvényekre ki nem terjesztetik, fentartatik azonban az 1877-dik évi IX. t.-czikk 2. §-ában foglalt azon intézkedés, hogy|az ezen kötvények értékesítéséből befolyó összegből 21—22 millió értékű másod kibocsátású kincstári utalvány beváltassék, s minthogy közeledik ezen kincstári 'utalványok beváltásának* határideje, felette kívánatos, hogy ezen művelet most már megkezdhető legyen. Ez czélja a jelen törvényjavaslatnak, melynek elfogadását, s ily módon a kormánynak kényszerült eljárásának helybenhagyását az előadott körülmények alapján teljes tisztelettel kérem. Budapesten, 1878. deczember hó 12-én. Gróf Szapáry Gyula s. h, pénzügyminister. 17*
