Képviselőházi irományok, 1875. XXVI. kötet • 871-921. sz.

Irományszámok - 1875-871. 1878. évi V. törvényczikk a magyar büntetőtörvénykönyv a büntettekről és vétségekről

12 8/1. szám. 68. §. Ha a kísérleti cselekmény, mint ilyen, a 67. §. értelmében büntetés alá nem vonható, azonban már magában véve valamely büntetendő cselekménynek tényálladókát képezi, ennek megbüntetését a 67. §. intézkedése ki nem zárja. V. FEJEZET. A részesség. 69. §. A véghezvitt vagy megkisérlett bűntett vagy vétség részese az: 1. a ki mást, a bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan reábir (felbujtó); 2. a ki a bűntett vagy vétség elkövetését, szándékosan előmozdítja, vagy könnyíti; vagy annak előmozdítására vagy könnyítésére mást reábir; úgyszintén, a ki másokkal a cselekmény elkövetésénél, vagy annak elkövetése után nyújtandó segély, vagy a cselekményből származó haszon biztosítása, vagy pedig a hatósági intézkedések meghiúsítása iránt megelőzőleg egyetért (bűnsegéd). 70. §. Tetteseknek tekintendők mindazok, kik a büntettet vagy vétséget együtt vagy közösen követik el. 71. §. A tettesek és azok felbujtói, az elkövetett bűntettre, vagy vétségre határozott büntetéssel büntetendők. A bűnsegédek büntetésének megállapításánál, a kísérletre vonatkozó szabályok (66. §.) szolgálnak irányul. 73. §. Ha a tettes súlyosabb büntetés alá eső cselekményt követett el, mint a melyre a felbujtó reábiría: a súlyosabb beszámitásn cselekmény a felbujtót nem terheli. Ugyanazon szabály áll a bűnsegédekre nézve is. 74. §. Valamely tettes vagy részes személyes tulajdonságai vagy körülményei, melyek az elkövetett cselekmény büntethetőségét megszüntetik, büntetését enyhítik vagy súlyosbítják; a többi tettes és részesre nézve tekintetbe nem vehetők.