Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-802. Törvényjavaslat, a végrehajtási eljárásról

88 802. szám. A 197. §-ban világosan ki van mondva, hogy a sorrendi tárgyalást a biró vezeti, mert a kifizetési sorrend tervezetének megállapítása ily módon egyszerűbben és könnyebb eszközölhető, mintha a tárgyalás birói vezetés nélkül a felekre bizatik. A 199. §-ban a sorrendi végzés elkészítésére a tárgyalás napjától számított 8 nap van adva ; mert a tapasztalás mutatta, hogy a mostani eljárásban e végből megszabott 3 nap nem elegendő. A 200. §. tüzetes szabályozást tartalmaz arra nézve, hogy a sorrendi tárgyalás során tett kifogások következtében az esetek különbfóleségéhez képest a felek melyike utasítandó perre. A 202. §. a sorrendi végzést illetőleg, ha az első bíróság végzése a másodbiróság által megváltoztatott, kivételesen a harmadbirósághoz további felfolyamodást enged ; mit a sorrendi végzés kiváló fontossága eléggé indokol. A sorozott követelések kifizetésére vonatkozó intézkedéseknek, (203. és 204 §§.) szem előtt tartatott az, hogy ha a beadott felfolyamodás vagy a perre utasítás csupán a sorrendbe utóbb sorzott egy vagy több követelést érinti, e miatt el ne halasztassék az előbb sorozott azon követelések kifizetése, a melyekre a felfolyamodds vagy perre utasítás eredménye befolyással nem lehet; a további kifizetések pedig fokozatosan eszközöltessenek, a mint a felfolyamodás elintézése vagy a perek egyikének vagy másikának eldöntése, esetleg a per meg nem inditása a sorozott követelések egyikét vagy másikát kifizethetővé teszi. Azon intézkedés, hogy a kifizetés rendszerint a felek részére kiadandó utalvány folytán az adóhivatalnál történjék, a pénzkezelés biztosságában találja indokolását; kivételesen azonban a kifizetésnek a bíróság vagy a kir. közjegyző általi foganatosítása is felvétetett; mert némely telekkönyvi hatóság székhelyén, nem lévén adóhivatal, a kifizetés utalványozás által czélszerüen nem eszközölhető ; nagyobb vételárak felosztásánál pedig a kir. közjegyzők megbízhatók a nélkül, hogy a felmerült költségek általi terheltetést a felek megéreznék. A 205. ós 206. §§. az alaptalan kifogásokat támasztóknak a kamat különbözet megtérítésére s ennek, ugy a perköltségeknek biztosítására vonatkozó kötelezettségét s ha nyilván alaptalan per indíttatott, 500 frtig terjedhető konoksági büntetés alkalmazhatását állapítják meg. Ezen intézkedések szükségesek a végből, nehogy alap nélkül megindított ilyen perek által mások minden sújtó következmény nélkül akadályozhatok legyenek abban, hogy jogos követelésükhöz hozzá juthassanak. A 207—210. §§. az önkenytes árverést tárgyazzák. Az 1868. évi LIV. t.-cz. 462. §-a csupán a bekeblezésekkel és betáblázásokkal terhelt ingatlanok önkenytes árvereztetéséhez ad a tulajdonosnak jogot. Ezen intézkedéstől eltérőleg, jelen törvényjavaslat az önkenytes árverésnek két módozatát állapitja meg: egyiket ugy, hogy a jelzálogos hitelezők kielégittetésüket csupán a vételárból követelhessék; másikat pedig ugy, hogy a netaláni tehertételek az árverési vevőre is átmenjenek. Első esetben az önkenytes árverésnek és az ezt követő vételárfelosztásnak a végrehajtási árverésre ós árfelosztásra előirt szabályok szerint kell történni, nehogy a jelzálogos hitelezők jogaikban sérelmet szenvedjenek. És mert megtörténhetnek, hogy a tulajdonos az önkenytes árverést oly időpontban kérné, a midőn az eladásra épen kedvezőtlen körülmények forognak fent, a 208. §. bármelyik jelzálogos hitelezőnek feltétlenül megadja azon jogot, hogy az árverésnek félévre való elhalasztását kérelmezhesse. Ennél hosszabb elhalasztási időt vagy épen az önkenytes árverés ellenezhetésének jogát a jelzálogos hitelezőknek megadni azért nem czélszerü, mert egyfelől módot kell adni az adósságokkal terhelt ingatlan tulajdonosának, hogy a több oldalróli végrehajtások megelőzhetóse végett önmaga kérhesse az ingatlannak eladását; másfelül pedig a félévi elhalaszthatáshoz való jog elegendő időt ad a jelzálogos hitelezőknek, hogy az árverésre előkészülhessenek. Ezen határidő alatt, ha az önkenytes árverési jog meg nem adatnék is, módjában állana a tulajdonosnak hitelezőinek egyikével egyértelmű megállapodásra jutva, a végrehajtási árverést vinni keresztül, a mit a jelzálogos hitelezők meg nem akadályozhatnak A második esetben, ha az önkéntes árverés a terhek érintetlenül hagyása mellett kéretik, a tulajdonosnak feltétlen jog adatik az árverési feltételek megállapítására, s azon összeg meghatározására, melyen