Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-870. Schwarcz Gyula törvényjavaslata, az államtanácsról

870. szám. 385 Szükségesnek találtam a 13. §-ban oda formulázni az államtanácsosok és a képviselőház közti élőszóvali érintkezés jogának alaptételét, miszerint az államtanácsosok a képviselőházban az államtanács szerkezeteinek védelmére és további fölvilágositások megtételére mindannyiszor megjelenhessenek, valahányszor a ház erre az engedélyt, tekintettel a fönforgandó concret esetekre, megadja. Igaz, nem törvény által nyerték a ministerek sem azon jogot, miszerint tanácsosaikat a házba bevezethessék és ott beszéltethessék ; ámde a gyakorlat, mely ez irányban a ház felségi jogából kifejlett, nem fedezhetné egy uj intézménynek, minő az államtanács lenne, követelményét a jogállam követelményének szempontjából oly biztosan, mint ezt a törvény rendelete teheti. Ha érdekében áll a ház többségének, bebocsátani az államtanácsosokat és fölszólítani azokat: a ház nem fogja megtagadhatni az engedélyt, — ha nem áll érdekében, s a kormány maga is ellenzi az engedély megadását: akkor a kormány saját maga tette magát felelőssé e magatartásaért, szemben az államtanács szerkezeteivel; de a kisebbség jogai ez esetben nem csorbittatnának. Sőt nem fognának a kisebbség jogai ezáltal csorbulást szenvedni még akkor sem, ha az államtanács szerkezetei egyes, nem a többséghez tartozó képviselő által kezdeményezett törvényjavaslatra vonatkoznának. És ugyanazért nem, mert az államtanács szakértelmi beavatkozása nyilt nyomait fogta ez esetben is hagyni azon indokolt jelentésben, a melyben szerkezetét e javaslatra vonatkozólag a képviselőházhoz beterjesztendette s az óiőszóvali támogatás elejtése csak oly mozzanatoknak jöhetne ugy is segédére, a melyek közelebb állanak a kormány intentióihoz, illetőleg a képviselőház többségének intentióihoz, mint a kezdeményező képviselő eredeti eszméjéhez, szerkezetéhez, ós igy, ha a kormány, ha a többség eláll azon véd vektől, a melyeket a saját intentióinak érdekében az államtanácsosok bebocsátása és előadása folytán nyerhetendett: ez sem a kezdeményező képviselőre, sem egyátalán a kisebbségre nézve jogsérelmet nem képezhet. A 14. ós 15. §§-ok azt hiszem, saját magukat indokolják. Mélyen tisztelt képyiselőház ! Ezek azon szervezeti körvonalok, ez azon jog- és munkakör, a melyek alapján e törvényjavaslat az államtanács megalkotását és életbeléptetését indítványba hozza. Önkénytelenül fölmerül itt az a kérdés, hogy miután részben az állampolgárok politikai jogain ejtendett jogsérelmek, részben a közigazgatásilag okozott jogsérelmek és vitás kérdések jogorvoslására, illetőleg eldöntésére, sőt az illetékességi összeütközések birói kiegyenlítésére maga e javaslat jelen indokolása épen ugy, mint a törvényhozás termében évek hosszú során át hangoztatott jelszók egy uj, közjogunkban, alkotmányos gyakorlatunkban eddigelé nem ismert közegnek, illetőleg államtestnek fölállítását szintén mint elodázhatlan követelményt hangsúlyozzák: vajon nem lehetne-e már csak'takarékossági szempontból is az államtanácsot oly módon egyeztetni össze a tervezett legfőbb közigazgatási törvényszék követelményeivel, miszerint az egyúttal ez utóbbi föladatának is megfelelhessen s nem lehetne-e a fönemlitett állampolgári egyéni jogokon ejtendett jogsérelmek jogorvoslására, külön államtörvényszék fölállítása helyett inkább ezen államtanácsot kibővíteni, pl. a württembergi „titkos tanács" mintájára — esetről-esetre kibővíteni a „Legfőbb ítélőszék" részéről delegálandott, illetőleg a „Legfőbb Ítélőszék" kebeléből veendett néhány magas bíróval ez államtanács jogügyi szakosztályát? Mélyen tisztelt képviselőház! A takarókosság tekinteteit nem lenne eszélyes politika ennyire föléje emelni magának az alkotmánynak ily fontos elvi kérdésein; nem is vezethetne czélhoz egy ily eljárás hazánkban, még a takarékosság szempontjából sem. Sőt már most hozzátehetem, a mit alább tüzetesen fogok indokolni, hogy t. i. a takarékosság szempontja ily igényt törvényhozásunk elvi intentióival szemben már csak azért sem támaszthat, mert az államtanácsnak és ezenfölül még egy külön közjogi törvényszéknek — államtörvónyszéknek együttes fölállítása és föntartása sem fogott kellő rendszabályok megtétele mellett oly nagy összegekbe kerülni, hogy e miatt — tekintettel államháztartási nyomorunkra — a törvényhozásnak egy ily fontos kérdésben az.elvi mozzanatokon kellene erőszakot elkövetnie. KEPVH. IBOMÁNY 1875—78. XXV. 49