Képviselőházi irományok, 1875. XXV. kötet • 802-870. sz.

Irományszámok - 1875-870. Schwarcz Gyula törvényjavaslata, az államtanácsról

380 870. szám. mészetszerü vezetőjének tartotta fönn: gyökeres reform lenne tehát az államtanácsot, mely e javaslatban inditványoztatik, teljesen elvonni a törvényhozást vezető kormány, felelős kormány közvetlen befolyása alól: ily gyökeres reformot azonban fönálló viszonyaink- és intézményeinkkel szemben nem tarthatnánk előnyösnek. Az államtanács elnökét a ministerelnök előterjesztésére azért óhajtanám tehát emiitett jelöltek közül 0 Felsége ált;d kineveztetni, hogy a benső öszhangzat a törvényjavaslatok conceptiója közt, mely parlamentarismusunk természeténél fogva ezentúl is a felelős kormánynál fogott maradni és a törvényjavaslatok szakszerű, rendszeres kidolgozása, szerkesztése közt, mely jövőre az államtanács tiszte leendett, ne koczkáztassók. Ha lelép valamely kormány és oly irányzat képviselői jutnak kormányra, mely irányzattal az államtanács elnöke teljesen ellentétben érzi magát; mi természetesebb, mint hogy ez esetben az államtanács elnöke is lemondani legyen köteles, helyt adandó oly elnöknek, a ki teljes odaadással birja szolgálni azon kormány által inaugurálandott irányzatot ? Magyarországon a királyi kinevezés által nyert hivatal, ha csak ahhoz törvény által elmozdithatlanság nem köttetett, amúgy sem helyez közjogilag kilátásba hosszabb szolgálati időhuzamot, mint azon határidőig, a meddig ezt terjeszteni a korona saját felségi jogánál fogva jónak látja. És igy az általam beterjesztett szerkezet teljesen megfelel, meggyőződésem szerint a helyzetadta parlamentaris követelménynek: nincs szükség rá megszabni az államtanács megbizatásának időhuzamát pl. 10 évre, miként ezt a görög királyság alkotmánya teszi. Az államtanács alelnöke, mint természetszerű helyettese az államtanács elnökének egy ily testület élén kell, hogy egyúttal valódi bizalmi férfia is lehessen ez utóbbinak, nehogy különben az összhangzat koczkáztassék: ezen indokból lenne javaslat alapján az államtanács alelnöke a ministerelnök előterjesztésére ugyan, de az államtanács elnökének meghallgatásával kinevezendő. Az államtanács tagjai, az inditványba hozott 9 szakosztály követelményeinek megfelelőleg a képviselőház illető szakbizottságainak jelöltjei közöl lennének az illető szakministerek előterjesztésére kinevezendők. Hogy miért kivánom mind a kilencz szakosztálynak fölállítását, ez kérdés tárgyát alig képezheti oly politikusok előtt, kik tudják, mennyire elmaradt államéletünk mind a közigazgatás, közegészségügy, szegényügy, közoktatásügy, mind a közlekedésügy, iparkereskedelemügy, föld müvelésügy, erdészet, bányászat terén a kor igényeitől és egyszersmind saját nemzeti létünk és társadalmunk legéletbevágóbb érdekeitől. Kell, hogy a törvényhozás ezentúl nagyobb gondot fordíthasson mind e nagy szakérdekek ápolására, mint ezt eddig tévé, — kell, hogy nagyobb mérvben nyisson tért törvényhozásunk a szakértelem önértékesithetésének a közügy érdekében, mint ezt eddig teve. E végre hozza inditványba jelen javaslat az államtanácsosi állomások betöltésének olyatén módozatát, melyszerint az államtanács egyes szakosztályainak tagjait ő Felsége, a szakminister előterjesztésére azon 3—3 jelölt közöl fogná kinevezni, a kiket a képviselőház illető szakbizottsága az ország kiváló szaktestületeinek és szakfér fiainak meghallgatásával fogott illető állomásokra kijelölni. Hogy ez keresztülvihető legyen, szükséges lesz a képviselőház házszabályait oda módosítani, miszerint a képviselőház rendszerint mind a közigazgatási, mind a közoktatásügyi, mind a közegészségügyi, szegényügyi, jogügyi, közlekedésügyi, iparkereskedelmi, földmivelósügyi, erdőszeti, bányaügyi és pénzügyi szakkérdések megvitatására külön-külön állandó szakbizottságot válaszszon. Ezen szakbizottságok, ha nem is fogják magokban összpontosíthatni még az ország összes kiváló szakerőit, de ha minden egyes concret esetben kihallgatják azon szaktestületeket, a melyeket jelen törvényjavaslatban egyenként fölsorolni czélszerünek még nem tartottam, de a melyeket bármikor lehetne akár tüzetes törvényben, akár államtanácsi alapszabványban megállapítani: akkor bizonyára nagyon közel hozzák annak lehetőségót, miszerint törvényhozási munkálataink előkészítésének, kidolgozásának, szerkesztésének s egyeztetésének alkalmából magukat, hazánk kiválóbb szakerői kellő számmal és kellő nyomatékkal értékesíthessék. A mi pedig a meghallgatandó szaktestületeket illeti, ezek miként az alábbiakból kiderü-